Metropol: L’art pour l’art: az egyetemes hülyeség

2010. 10. 20.

Az eredeti cikk megtekintése

A társulatról, az új műsorukról és a rögtönzési statisztikáikról kérdeztük Anti bácsi és Boborján alteregóját.

A L'art pour l'art Társulat már több mint húsz éve zúdítja a nagyérdeműre szállóigévé vált zsibbasztó szóvicceit, társadalmunknak tükröt tartó karaktereit. Az abszurd humor hazai képviselői nem akarnak politikai humort csinálni, többek között ezért sem vállaltak televíziós szereplést, de talán erre nincs is szükségük. Legújabb műsoruk, az Anyám tyúk, avagy az ember tragédia kapcsán beszélgettünk Dolák-Saly Róberttel. Illetve Pandacsöki Boborjánnal. Illetve Anti bácsival.

- Már megszokott figurák kerülnek elő az új műsorban, például Pandacsöki Boborján vagy a Besenyő család tagjai. Ezek szerint ők ennyire elnyűhetetlen karakterek?

– Erre egyszerű a válasz. Charlie Chaplin szinte egész életében ugyanazt a figurát játszotta, vagy Rowan Atkinson Mr. Beanje a mai napig közkedvelt, így mi is elégedettek lehetünk azzal, hogy több karakterünket szereti és kéri a közönség. Ha a saját figuráimra – Boborjánra, Anti bácsira, Naftalin Ernőre vagy a diafilm-narrátor Leopoldra – gondo lok, tulajdonképpen ezek a védjegyeim is lettek.

- Karaktereik élő személyekhez köthetők?

– Nem konkrét emberekhez. Karaktereink inkább tömörített változatai a tapasztalatainknak. Egy olyan figurám van, aki két létező személy összegyúrá sából született meg, de nem árulom el, kik azok.

- Miért?

– Mert nem őket akarom parodizálni, inkább azt mondanám, hogy róluk jutott eszembe a karakter. Előadóként mindig is idegenkedtem a parodizálástól, bár a műfaj jeles képviselőit kedvelem. Mi inkább az egyetemes hülyeséget szeretnénk megjeleníteni. Ebből pedig magunkban is találunk bőven, nem is akarjuk titkolni, hogy a figuráink kicsit ránk is hasonlítanak.

- A társulat 1986-ban alakult, azóta Galla Miklós és Nagy Natália is elhagyta a csa­patot. Hogyan zajlottak ezek a személycserék?

– Szerintem nincs jelentősége ennek a kérdésnek a társulat munkája szem pontjából. Fontosabbnak tartom azt, amit létrehoztunk. Voltak mindenkinek bizonyos szempontjai, ezek nyilvánvalóvá tették, hogy más formációban kell folytatnunk. Amit az is igazol, hogy az azóta eltelt 14 évben sokkal több színházi est, jelenet született, mint korábban.

- 1991-ben Vastyúk is talál szeget címmel indult televíziós műsoruk. Az utóbbi években azonban eltűntek a képernyőről. Bánják?

– Bánni nem bánjuk, hiszen a mi döntésünkön is múlt. Egyszerűen nem jött olyan felkérés, ami megfelelt volna. Mi nem szeretnénk sem politikai humort csinálni, sem olyat, amely engedményeket jelent a színvonalban. Nem hinném, hogy feltétlenül kell a televízióban szerepelnünk. Azóta tur nézunk, meg fordu lunk az ország összes nagyvárosi színházában, az előadásaink telt házasak. Mi ezzel elégedettek vagyunk.

- A korábbi műsoraik számtalan viccéből azóta szállóige lett. Hogy születnek meg ezek a szóviccek, jelenetek?

– Ez közös munka eredménye. Mindenki hozzájárult azzal, ahogy a saját figuráját kidolgozta. Ki emelném viszont Szászi Mónit, az ő ötlete alapján született meg a Besenyő család, és a legtöbb jelenetét is ő írta.

- Az új műsorban többször is improvizáltak. Mennyit engednek ebből egy előadásban?

– Általában 24,6 százalé kot improvizálunk, ünnepnapokon ez felmehet 32,3 százalékra. Arra nagyon ügyelünk, nehogy egész szám legyen.

Kiss András