Montage Magazin: 10 kérdés - 10 válasz

2016. 11. 10.

Előadóművész, író, zeneszerző, szövegíró, költő, színész, humorista. Ő Dolák-Saly Róbert egyszemélyben. A népszerű L’art pour l’art Társulat egyik oszlopos tagja rendkívül sokoldalú művész. Szombathelyi fellépésük előtt vele beszélgettünk a kezdetekről, sikerekről és az új célokról is.

1. Ahogyan életrajzából kiderül élete első évtizedében elég sokat kellett költöznie. Ráadásul édesapját is korán elveszítette. Miként emlékszik gyermekkorára, s az hogyan határozta meg személyiségét?

A nomád életmódnak van hátránya és előnye is. Hasznos volt például, hogy mindenhol kicsit újra kezdhettem az életemet, és javíthattam azon, amit az előző helyen elrontottam. Viszont minden iskolában, osztályban én voltam az új fiú, akinek újra és újra meg kellett dolgoznia azért, hogy elfogadják. Nehéz volt mindig új barátokra lelni. Talán ez indokolja, hogy később is kicsit magányos farkasként kószáltam szakmai körökben, kivéve a kisebb közösségeket, vagy baráti társaságokat. Édesapám halála túl mélyen érintett, erről nem tudok pár mondatban beszélni, úgyhogy el se kezdem.

2. Alighanem kevesen tudják, hogy 21 évesen az Omega egyszemélyes előzenekara is volt, 25 évesen tehetségkutatót nyert, 27 évesen pedig a XX. századi barlangrajzok című önálló koncert-esttel jelentkezett. Honnan jött a zenei indíttatás?

Apámnak volt egy gitárja, és próbált engem tanítgatni. Aztán ő volt az, aki ráirányította a figyelmemet az Illés zenekarra, amely természetesen a kedvencemmé vált a későbbiekben. Az Omega együtteshez egy balatoni, nyári munkán megismert csinos hölgy közvetítésével jutottam el. Ő ajánlott be a zenekarnak, hogy hallgassanak meg. Benkő Laci azonnal elhívott egyszemélyes előzenekarnak, és két turnéjukon is felléphettem. Rögtön mélyvízbe kerültem, kemény volt a fürdőszobából egyenesen több ezres közönség elött szerepelni, de egész jól megbirkóztam a feladattal.

3. 1985-ben megalakította a DSR Band együttest, amelyben Peremartoni Krisztinával is fellépett. Mi jut eszébe ezekről az évekről?

Szép évek voltak, fiatal voltam és bohó. Ennek az időszaknak viszont a fontosabb része az volt, ahogy az egyéni, szerzői munkám alakult. Amiről kevesen értesültek, viszont az én életemben jelentősebb volt annál, mint amit a közönség láthatott belőlem akkor. Szerencsére maradt néhány videófelvétel ezekből az évekből, amelyekből majd közzé is teszek néhányat.

4. Zenei pályafutása egyre inkább felívelt, ezt számos díj is igazolja. Ha tud választani, melyik lemeze a legkedvesebb az Ön számára?

Mivel lényegében egyetlen lemezem jelent meg a rockzene tartományában, azt szeretem a legjobban. A Láthatatlan ég című bakelit lemezemnek született később egy bővített CD változata is, néhány újabb dallal, címe: Őskor. Aztán a L’art pour l’art Társulat benyelte az energiáimat. Végül is ez a kiadvány (amely minden lényeges díjat megkapott), elég volt ahhoz, hogy megnyugtassam magamat, volna mit keresnem a zenei pályán. De volt egy ifjabbaknak szóló LP is, ami az év gyereklemeze lett 1989-ben. Úgyhogy egész jó hatásfokkal jelentem meg különböző műfajokban, és akkor még nem is említettem a könyves megnyilvánulásaimat.

5. 1996-ban mégis beszállt a L’art pour l’art Társulatba. Mi vitte erre? Új kihívásokat keresett, esetleg úgy érezte zenei karrierje már kiteljesedett?

Egy-két lemezzel sajnos nem nagyon teljesedhetett be a zenei karrierem. A Társulatba egy meghívás révén kerültem, és ez hosszabbra sikeredett, mint bárki gondolta volna. Most már 30 éve vagyok tagja a L’art pour l’art-nak. Jó választás volt, mert itt sokrétűbb az önkifejezés lehetősége. És ami nem mellékes szempont: sokat röhögünk, nagyon sokat.

6. Mit gondol- az angolnak mondott humor miért tudott gyorsan népszerűvé válni nálunk?

Először is helyesbítenék: ahogy az a weboldalunkon is szerepel, semmi közünk az angol humorhoz, ami angol nyelven előadott humort jelent. Benny Hill például az angol humor ismert képviselője, még sincs köze az abszurdhoz. Mi magyar abszurdot játszunk. Szerintem amikor az angol humoristák megjelentek a képernyőn, máris népszerűek lettek nálunk, de az abszurd humor is népszerű volt Karinthy, Örkény, vagy Alfonzó által közvetített formában. Így nekünk nem volt más dolgunk, mint más, egyéni formákat kitalálni a magyar abszurd népszerűsítésére.

7. Pandacsöki Boborján, Parittya Setét Antal, Leopold, Naftalin Ernő mind más-más karakterek. Kitalálásukhoz mi ad inspirációt? Netán megfigyeli Ön is az embereket?

Nem, én nem az embereket figyelem meg, hanem a vízcsapokat és a szőnyegeket. Általában ezek adnak inspirációt. Viszont múltkor egy kapucni ihletett meg. Azóta természetesen már a kapucnikat is jobban megfigyelem.

8. Néhány Tímár Péter filmben is feltűnt: Esetleg vannak filmes tervei is vagy csak a rendezőhöz fűződő barátság miatt vállalt szerepeket?

Ha valaki adna sok-sok millió forintot, akkor lennének komolyabb zenei és filmes terveim is. De mivel eddig nem kaptam, nincsenek. Hogy Tímár Péter miért hívott meg ezekbe a filmjeibe, nem tudom, de jól tette, mert érdekes kaland volt számomra az együttműködés.

9. Feltűnő, hogy másokkal ellentétben Önök kerülik a politikai humort? Ez szándékos vagy csak egyszerűen nincsen affinitásuk erre?

Én csak a magam nevében beszélhetek. Nekem szándékosan nincs affinitásom a politikai humorhoz, és nem kell kerülnöm a politikai humort, mert fel sem merül, hogy azzal foglalkozzak. Egyszerűen nem érdekel, ahogy az sem érdekel, hogy közéleti szereplőkről beszéljek. Szerencsére vannak bőven, akik ezt csinálják helyettem. Így nekem marad az, amit saját magamból tudok kibányászni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek gondolataim a politikáról, vagy arról, ami körülöttünk zajlik.

10. Számos műfajba belekóstolt, sok helyen aratott sikert. Van-e olyan régen dédelgetett terve, ami eddig nem valósult meg, de Ön mindenképpen szeretné valóra váltani?

Igen. Szeretnék a Nemzetközi Űrállomáson üldögélni az ablakos kabinban egy finom itallal a kezemben, az ivást megkönnyítő technikai eszközzel kiegészítve. Nem tudom, kinek kéne szólni, hogy ez összejöjjön. Mert akinek eddig szóltam, az nem tudott segíteni. De azért vannak földhöz ragadtabb álmaim is. Szeretném, ha a decemberben megjelenő Madáretető című régi-új könyvem ismét sokakat érdekelne. A Libri Kiadó gondozásában jelennek meg a köteteim sorozat formájában, és az első könyvemet (amely bestseller lett) most alaposan átdolgoztam, és még színesebb, még igényesebb formában ajánlom a kedves olvasók figyelmébe.

Horváth Vilmos