Leopold, a cirkuszi porondmester

2010. 03. 07.

Leopold, a Winnetou c. diafilmek narrálásával lopta be magát a közönség szívébe. Az egyik jelenetből kiderül, hogy a Vámpírképző Intézetből eltanácsolták és ekkor ajánlották neki a diavetítés-felolvasói tanfolyamot.

Bár a nyávogó hangú, raccsoló úriember ebben a műfajban sem teljesít maradéktalanul, ez a hallgatóságát kicsit sem zavarja. Hosszú évek óta meséli a különböző képsorok történetét sajátos felfogásban színházi előadásokon és tévéműsorokban. Hogy miért sajátosak ezek az előadások? Mert Leopold, a hablatyoló hóhányó nem különösebben művelt fickó – kulturális élménye a cirkuszi bohócok és idomárok műsorain kívül nem nagyon volt –, és fogalma sincs a vetített mesék eredeti cselekményéről, ráadásul lusta is, hogy utána nézzen.

Kísérőszövegei, konferanszai ingerszegény életéből vett elképzeléseit tükrözik, így rögtönzése nyomán a látott képkockákból egy egészen más történet rajzolódik ki. A meglehetősen bamba porondmester kedélye mindezek ellenére mindig jó, stílusa behízelgő. Az is lehet, hogy analfabéta, bár ez még nem derült ki róla.