Gyulai Hírlap: Az abszurd humor élő legendájának gyulai estjén kacagástól zengtek a falak

2014. 10. 19.

Az eredeti cikk megtekintése

Dolák-Saly Róbert előadásán zsúfolásig telt a Gyulai Várszínház kamaratermének nézőtere

Fergeteges szójátékokon, iróniával és önkritikával átitatott mókás megjegyzéseken és többértelmű poénokon szórakozhatott a közönség a Gyulai Várszínház október 14-i vendégművészének előadásán. Nem nehéz kitalálni, ki is ő, Dolák-Saly Róbertet ugyanis mindenkinek ismernie kell – ha máshonnan nem is, legalább a televízióból. Az abszurd humor egyik nagymestere, a magyar nyelvvel bámulatos tehetséggel játszadozó művész ezúttal Gyulára is ellátogatott, hogy utánozhatatlan zsenialitásával szórakoztasson minket.

Dolák-Saly Róbert PEDIG DE! című darabját az előadó önálló estjeként hirdették, ám a produkció során több alkalommal adott szót néhány „kollégájának” is. Ahogy ő fogalmazott: „Mindig azt hiszem, hogy egyedül jövök, de nem!” Néhány kellék és jelmez segítségével, valamint hangszínének elváltoztatása révén ugyanis számos általa alakított, klasszikusnak számító figurát is „magával hozott”. Megfordult a színpadon – többek között – Leopold, a cirkuszi porondmester, Naftalin Ernő, az „ötletológus”, és Anti bácsi, más néven Parittya Setét Antal, akit a L'art pour l'art Társulat darabjaiból ismerünk – bár nem mindig egyértelmű, hogy kinek is a rokona. A második visszataps után, pár perc erejéig Pandacsöki Boborján alakja is feltűnt a deszkákon, akit talán még kevésbé kell bemutatni.

A költő, író, zeneszerző, színész, humorista felejthetetlen estével ajándékozta meg gyulai közönségét – de hiszen ezt is vártuk el tőle. Dolák-Saly Róbert ugyanis már évtizedek óta közismert előadóművésznek számít hazánkban, mind korábbi zenei pályafutását, mind páratlanul abszurd szövegeit, mind a L'art pour l'art Társulat oszlopos tagjaként nyújtott rendkívül mókás színészi alakításait tekintve. Gyulai „önálló estje” – talán épp ezért – számos olyan elemet, jelenetet, szójátékot és dalt is tartalmazott, amelyeket korábbról – a L'art pour l'art Társulat műsoraiban – már láthattunk és hallhattunk tőle. Ilyen volt többek között a döglött mackó esete, a Vasmacsó című metálnóta, vagy a Szerelmi vallomás című dal – mely utóbbit jómagam is kívülről dudorászgattam a közönség soraiban.

A műsorban azonban nem csupán régi, klasszikus – és "ha régi, akkor klasszikus" – poénok hangzottak el. A magyar abszurd humor mestere több módon is igyekezett színessé és érdekessé tenni produkcióját: volt, hogy elmélkedett, vagy csajozott, gitározott, vagy citerált, énekelt, vagy szavalt, mesélt, vagy épp felettébb furfangos, nem mindennapi kártyatrükkel szórakoztatott minket. Előadásában – a társulat szokásaihoz ragaszkodva – többször is lejött a közönség soraiba „áldozatokat” fürkészni, hogy a hallgatóság néhány szerencsés tagja is „kipróbálhassa magát” a reflektorfényben.

A közönség reakcióit tekintve, a produkció talán leghatásosabb részeit Leopold kalandvetítései képezték, melyek során hangos nevetés követett minden egyes mondatot. A művész legtöbbször a diaképek legapróbb, számunkra olykor észrevehetetlen részleteit emelte ki és ruházta fel elképesztően humoros, abszolút találó, de az eredetitől biztosan eltérő jelentésekkel.

Az 59 éves művész már a műsor elején – pusztán azzal, hogy előjött a színpad függönyei mögül – valamiféle különleges légkört varázsolt a teremben. Joggal mondhatjuk, hogy egy élő legenda állt előttünk. A közönség sorain végignézve, úgy tűnt: jó néhányan voltak, akik Dolák-Saly Róbert szóviccein és humoros dalszerzeményein „szocializálódtak”, így az sem meglepő, hogy előadásán zsúfolásig telt a Gyulai Várszínház kamaraterme, és hogy feltörő kacagásainktól zengtek a falak.

Fekete Cintia