Völgyfutár: Borús égből Boborján

2004. 09. 01.

Nem hazudok, leírom: Dolák-Saly Róbert hozta meg a Völgybe a napfényt. Vártunk rá az öcsi Faluház előtt, a borús égbolt alatt. Aztán egyszercsak eloszlottak a felhők, kisütött a nap, az emberek nevetni kezdtek, és mi még nem láttuk, de már tudtuk…

Bevezetnél minket a figuráid alkotó vegykonyhájába?

Mindegyik máshogy született, hosszú is lenne részletesen elmondani, de az érdeklődők tájékozódhatnak abból a könyvből, amely októberben jelenik meg Boborján címmel. Ebben megelevenedik Boborján születésének, tündöklésének és „futásának” a története. Boborján áll hozzám a legközelebb a sok figura közül – egy vizslakölyök és egy ötéves gyerek keverékéből áll össze a karakter: az önzésével, makacsságával, naivságával, rászedhetőségével és a ravaszkodásával együtt. Egyébként mindegyik figura régi kamaszkori hülyéskedések késői párlata.

A figurák mennyire kísérik el alkotójukat a színpadon kívül, a mindennapi életben is?

Elkísérnek, és ha kicsit közhelyes is a gondolat, igazsága okán mégis így fogalmazok: ezek a figurák szó szerint magából az életből származnak. Boborján figurája az állatokkal való kedveskedés kapcsán fedeztem föl. Egy ismerősöm tudatosította bennem sok-sok éve, hogy néha ilyen hangon beszélek, ő kérte néha, hogy újra idézzem föl…

Az előadás mennyire alakul hajlékonyan a közönség összetétele alapján?

A színpadról ránézek a közönségre, és azonnal tudom, hogy mely műsorszámok jöhetnek szóba, és melyek maradnak ki aznap este. Amikor például egy meghirdetett programra miattam jön a közönség, akkor be lehet vetni finomságokat, kicsit elgondolkodtató poénokat. Amikor viszont csak egy vagyok a sok előadó közül, akkor keményebb, harsányabb dalok és poénok jöhetnek szóba. Egyébként sokféle dologgal foglalkozom, játszom gyerekműsort óvodásoknak, „vegyes felvágottat” középiskolásoknak – egyébként ez a legkeményebb dió, ők a legkritikusabbak. Jövőre pedig egy régi ígéretemet is teljesítem, amit a közönség egyre gyakrabban kér számon tőlem: koncertezni fogok. Addig is szeretettel várok mindenkit a www.dolak.hu-ra!

H. Magyar Kornél