
Hírlevél |
– Zenélsz, szöveget írsz, színészkedsz, rajzolsz… Mit szeretsz a legjobban csinálni?
– Ez mindig időszakos. Amikor sokat lépek fel a L’art pour l’art-al, akkor szívesebben zenélnék. Amikor stúdióban dolgozom sokat, akkor szívesebben irkálnék.
– Gyerekként is „szereplős” voltál?
– Persze. Az osztály bohóca voltam egyik barátommal együtt. Dunaújvárosban jártam gimnáziumba, és amikor feljöttünk Pestre, az egyik tanárom azt mondta, hogy aggódik, mert el fogunk veszni ebben a nagyvárosban, és jegyezzük meg, hogy bohóckodásból nem lehet megélni. Azóta érettségi találkozókon ezt a mondatot sokszor visszalöktük neki, azzal a kiegészítéssel, hogy nem csak hogy meg lehet élni, hanem egészen jól is… A barátom színész lett, én meg végül is „bohóc”…
– Íróként is egyre többet találkozunk veled. Nemrégiben jelent meg Boborján című könyved. Figyeled az eladási listákat?
– Én nem figyelem, viszont engem figyelnek mások, és mindig tájékoztatnak Ma valaki azt mondta, hogy a Libri-listán a hatodik.
– A Madáretető is nagyon sikeres.
– Igen, azt hiszem, a hatodik kiadásnál tart. 29 000 példányban fogyott. Úgy tűnik, hogy megtetszett az embereknek.
– Mennyire fontos az emberek véleménye; a pozitív visszajelzések?
– Fontos nagyon. Ilyenkor azt érzi az ember, hogy valami lényegi dologra tapintott rá. Nem örülnék, ha nem fogynának a könyvek. A Madártetető minden irányban átütötte a falakat. A kétkezi munkásoktól az egyetemi tanárokig nagyon sok helyről kapok visszajelzést. Gyakorlatilag mindenhol sikert aratott. Valamibe beletrafáltam, és azért fogalmazok így, mert engem is meglepett a könyv „karrierje”
– A társulaton belül nem okoz feszültségeket, hogy külön utakon jársz?
– Nem tudok róla. A többiek is sok mindennel foglalkoznak. Pl. ők is zenélnek más formációkban. Én a társulati munkán kívül most éppen egy zenei programon dolgozom.
– Milyen típusú lesz ez a „zenei program”?
– Biztosan lesznek benne L’art pour l’art-os elemek, de a régebbi, komolyabb hangvételű dalaim is visszaköszönnek majd. Rövidesen ki fog derülni…