Őrzöm a percet (színházi verzió)
(zene, szöveg: Dolák-Saly Róbert) ének: Dolák-Saly Róbert, Szászi Móni, Kisvári Ferenc: mint „néző”
Róbert: | - Őrzöm a percet, a pillanatot,
Mikor velem vagy itt, s én veled vagyok,
Mikor előttem állsz, és ajkadhoz ér az öklöm.
|
Móni: | - Mikor este a gyertya lángja lobog,
A meztelen lábadra szekrényt tolok,
S ha elájulsz, titokban kézfejedet megfőzöm.
|
Néző: | - Elnézést, hogy közbeszólok,
A férjem sajnos visszavár.
Ha jól hallottam, megint morgott,
Hogy „mi van már?”.
|
Móni: | - Szeretem azt, ahogy hozzám beszélsz,
És őszintén csodálkozom, hogy te élsz,
Hisz tegnapelőtt még én löktelek le a hídról.
|
Róbert: | - Imádom nézni a tyúkszemedet,
Ahogy átmennek rajta az úthengerek,
S hogy a Kodály köröndöt körbeugrálod a kíntól.
|
Együtt: | - Nem lehet feledni téged,
Ahogyan a baltám feléd száll.
Tudom, hogy te is mélyen érzed,
Ha eltalál.
|
| Szép, szép, szép, álomszép,
Ahogy megszeppent fejed tar kopaszra ég.
Még, még, még, táncolj még!
Az se zavarjon meg, ha egy tehén a szádba lép.
|
| Hogy mennyire szeretlek, megtudhatod,
Ha az autóm kerekét átharapod,
S a kiesett fogaddal gombfocizunk a téren.
|
Néző: | - Elárulom, hogy tetszik e téma,
De mégsem maradhatok tovább,
Mert a férjem, vagyis a Géza,
Még agyonvág.
|
Együtt: | Jól van, menjen, az isten áldja!
Kicsit se irigyeljük magát.
Menjen, nehogy a Géza bántsa!
Jóccakát!
|
