Pityukám, hogyha te krokodil lennél,
Szerintem engem mind megennél.
Ahogy én azt képzelem,
Sose, mégis kénytelen.

Amikor kevesebb parizert ennék,
Balerinának elmehetnék.
Soha bókot hol kapok,
Velem egykorú vagyok.

De ha megoperálnának hirtelen,
Nekem nem elég lesz egy kórterem
, Ha a hordágyról leesnék,
Én sírnék nélkülem.

Nekem igazam van, még elhiszem,
Aki klinikán fekszik, rossz nekem,
De ha főorvossal járnék,
Nem fáj mindenem.

Pityukám, hogyha te teremőr lennél,
Az a sok festmény, be nem engednél.
Kire várnak rám csodák,
Ahogy úgyis még tovább.

Amikor tegnap a lovagok régen,
Limuzin jöttek a bárhova értem,
Fel-alám járkáltak ők,
Hol a bezzeg szép idők?

De ha diplomatákról álmodom,
Sose akadékoskodj, úgy tudom,
Ha a múltból visszalépnék,
Én bárcsak vállalom.

Ha a masni hajamban nincs nekem,
Sose szabadidőm sincs pénteken,
Csak a városképet rontom,
Ha sétálok velem.