Kurir: Legfőbb zsűri: a közönség

1998. 04. 05.

Mondhatnánk, hogy a kávéházazás mint műfaj kihalt. Pedig eme időtöltésnek valójában nem is a kávéház a lényege, hanem a csevej - például az Átrium Hyatt Terasz kávézójában. Dolák-Saly Róberttel, a L'art pour l'art Társulat tagjával két - betegség miatt elmaradt, de a jövő hónap elején műsorra kerülő - jótékonynak szánt Winnetou-est kapcsán beszélünk, melynek bevételét és a közreműködők honoráriumát a Tűzoltó utcai gyermekklinika számlájára utalják át.

- Úgy tudom, ön dolgozott a Tűzoltó utcai gyermekklinikán.

- Így van.

- És milyen minőségben ténykedett ott?

- Gépírónőként.

- Ez meg hogyan történt?

- Tulajdonképpen gépírónőt kerestek, nekem pedig kellett egy fal állás, különben közveszélyes munkakerülő lettem volna. Aztán kiderült, hogy engem azért vesznek fel, mert a titkárnő, akit kipróbáltak, rengeteget beszélt. Mivel keveset kellett írni, nagyobb erény volt az, hogy én nem pletykázom és nem beszélgetek, ráadásul, mivel csak pötyögtettem a gépen, ezzel is csekély zajt csaptam. Később rájöttek, hogy én mellékesen biológia-rajz szakos tanár vagyok, és akkor hirtelen megváltozott a státusom: a professzornak meg a többi orvosnak a disszertációikhoz biológiai, genetikai tárgyú ábrákat készítettem.

- Innen van tehát az a kapcsolat, amiért a jótékonysági estjük bevételét ennek a klinikának akarják átutalni.

- Persze.

- Ilyen módon tehát mindenképp kötődik a gyerekekhez?

- Ilyen módon is. Tanítottam is, gyerekműsorokat is csináltam, sőt van egy nevelt lányom.

- Azért kérdeztem, mert még mindig nem ült el az a vita, amely a 13 esztendős kislány terhességének megszakítása körül kipattant, s az eseten túl a magzat, illetve az anya jogai körül forgott.

- Amikor ezt a hírt hallottam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan világban élünk, ahol mások döntenek arról, hogy az ember mit kezdjen a saját magzatával. Úgy gondolom, ez mutatja azt a betegséget, ami erre a társadalomra jellemző. A másik hozzáfűznivalóm pedig az, hogy miért kell ezt nekem hallgatni vagy olvasni? Miért kell az embereknek ezen rágódniuk? Ez pedig a másik tanulságos kérdés, amire én a magam részéről nem is szeretnék válaszolni.

- Akkor evezzünk más vizekre: a L'art pour l'art Társulat átalakulása utáni helyzetre.

- A L'art pour l'art Társulat négy főről három főre duzzadt. Pethő Zsolt nagyszerű választás volt, a sajtó és a közönség visszajelzései egyértelműen pozitívak. Amikor készültünk az első estre, mi tudtuk, hogy nincs probléma, mert lényegében a szerzők maradtak a társulatban, viszont azt is tudtuk, az előadás az a produktum, amely alapján a külvilág megítéli műsorunkat. Így aztán egy részről a sajtó nemegyszer írt úgy rólunk, hogy a már nagyjából elveszettnek hitt társulat milyen szenzációs estet hozott létre. Más részről pedig a közönség reakciói is nagyon jók. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy a Pethõ Zsoltot eddig helyettesítették.

- Tehát nem estek ki, hogy úgy mondjam, a humorköztudatból. Ezt példázza az is, hogy meghívták önt a humorfesztivál zsűrijébe. Miként történt?

- Felhívott Farkasházy Tivadar, és azt a megtisztelő kérdést tette fel, hogy vállalnám-e a mostani humorfesztivál egyik zsűritagjának a szerepét. Nagy örömmel vállaltam, tekintettel arra, mindig is fontosnak éreztem, hogy a tehetség kerüljön előtérbe, és az utánpótlás olyanok közül kerüljön ki, akik méltók arra.

- Volt arról szó, hogy Farkasházy miért gondolt önre?

- Azt mondta, szeretné, ha az abszurd humor is képviseltetve lenne. Ráadásul nagyon nem hátrány az, hogy zenész is vagyok, hiszen zenés produkciók is lesznek. A másik fő indoka az volt, hogy a zsűriben is legyen frissítés.

- Mit tenne, ha lenne egy ilyen vetélkedő azoknak, akik már a pályán vannak?

- El kell mondjam, hogy biztosan zavarban lennék. Mint ahogy az máig sem mellékes számomra, hogy a legfőbb zsűri, a közönség nap mint nap hogyan reagál arra, amit csinálok. A nézők reakciói fontosabbak mint az, amit a zsűri mond. Hiába próbálnánk mi valakit nyomatni vagy esetleg méltatlanul háttérbe húzni, a közönség úgyis ki fogja válogatni azokat, akik neki tetszenek.

- A humorfesztivál közönség előtt zajlik. Befolyásolja önt a publikum reagálása?

- Határozottan. Egyszerűen azért, mert a saját produkcióink is egyebek mellett úgy mérettetnek meg, hogy figyeljük a közönség reakcióit.

Bányai György