Ifjúsági Magazin: "A világ világtalan"?

1983. 02. 01.

"Úgy tűnik, valódi lényed szellemképe vagy. Az utcán magad helyén csak árnyékod halad, És így akárhová mész, bármit is teszel, Hidd el, fölösleges, mert senki nem figyel." (Dolák-Saly Róbert)

- Dolák-Saly, te is láthatatlan vagy?

- Igen. De legalább hallható.

- És egy kicsit pesszimista.

- Nem, inkább nagyon.

- Miért?

- Mert nincs okom az ellenkezőjére.

- Nem a pálya nehézségei mondatják ezt veled?

- Félreértesz. A dalaimban nem az előmenetelemmel vagyok elfoglalva, s különben sincs panaszkodni valóm. Az a véleményem, hogy a mód, ahogy egymás mellett élünk, egyre lelkiismeretlenebbé válik. Bemész egy üzletbe, és ott hajbókolsz egy eladó hangulatát puhatolva, hogy szóba álljon veled. Nem tudsz akkora borravalót adni a nővérnek, hogy ezzel együtt rendesen lássa el a rokonodat és így tovább.

- Ezek szerint bosszúságaid leltára a műsorod?

- Nem. Bosszúságaim, örömeim és vágyaim leltára, de nem zárok be annyiszor leltár miatt, mint a pesti boltok.

- Dalaid jellegét ismerve nem tudnálak az itthoni stílusok közé besorolni. Nem vagy pol-beates, country-énekes, táncdalos, de úgynevezett mai dalos sem.

- Velem kapcsolatban ez sokaknak okozott problémát. Fõleg hivatalos helyeken. Bevallom, ez örömömre szolgál. Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy mennyi fölösleges dologgal tudnak foglalkozni az emberek ahelyett, hogy a lényegre figyelnének.

- Mi a lényeg?

- Hát nem a dalok műfaji meghatározása.

- Ez a stílusbeli különállás gondolom, nem azt jelenti, hogy elkerül téged a konkurecia. Kiket szeretsz és kiket nem?

- Természetesen van véleményem a műfajról, képviselőiről, az érték és a bóvli elszomorító arányáról, de ezt inkább akkor elemezgetem, ha már nem találok örömet a saját munkámban.

- Ez elég általánosan hangzott.

- Nézd, nálunk két fő stílus az uralkodó. Az egyik hasonlít a szirupos cukorhoz, amit, ha beveszel, a fogadba megy. A másik emlékeztet a keményített ingre, ami egyszeri felvétel után ugyanolyan, mint a többi, de első alkalommal is csak keményített.

- Te hova tartozol?

- Elsősorban magamnak tartozom azzal, hogy máshova.

- Ide kívánkozik egy kissé erőltetett, de érzékletes párhuzam. Ha Szörényi a magyar McCartney és Hobó figuráját Jaggerhez hasonlítom, akkor te Neil Youngra emlékeztetsz. Elfogadod?

- Azt hiszem, bókolsz. Mindenesetre, ha így látod, nem hadakozom ellene.

- Az Új Várklubban hallottalak. Sikered volt, pedig nem éppen a te közönséged elõtt játszottál. Melyik korosztálynak énekelsz a legszívesebben?

- Aki szívesen veszi, hogy éneklek neki.

- Mégis méltatlannak érzem, hogy ezzel a műsorral nem vagy ismertebb. Szerintem ezek a dalok nem egy kezdõ szárnypróbálgatásai, hanem egy koncepciózus szerző határozott véleménye a világról, s ami nem lényegtelen: újszerû zenei és szövegi megfogalmazásban.

- A méltatlankodásnál nagyobb jövőt jósolok a munkának.

- Lemezed lesz?

- Most jelenik meg a Start 1, 2, 3 címû válogatás-nagylemezen egyelőre egy dal, a XX. századi barlangrajzok című műsoromból, melynek címe: A világ világtalan.

Zoltán János