Hírlevél |
Jó dolga van az állatoknak Dolák-Saly házában. Róbert. Három cicát, egy kajla arany retrievert és két papagájt kényeztet.
– Talán be kellene íratnom Fannit a kutyaiskolába – bosszankodik Dolák-Saly Róbert. Hasztalan zavarja ki az ebet a szobából, az minduntalan visszakúszik. Lapul, kucorog, egészen picire gömbölyödik, hátha nem veszi észre a gazda. Lili a grafitszürke cicalány – Robi hercegnőnek szólítja – megvetően méregeti eb lakótársát. – Lili nagyképű, gőgös, olykor rettenetesen lekezelő – meséli Dolák-Saly. – Egészen más a természete, mint Pötyié, pedig testvérek. Pötyi mozgékony, eszes jószág. Megtanulta kinyitni az ajtót: felugrik és belecsimpaszkodik a kilincsbe. Lilit is megtanította erre a mutatványra, de Lili lusta cica, nyugodtan ücsörög az ajtó előtt, megvárja, amíg Pötyi beereszti. A harmadik macskánkat, Marcit találtuk. Pontosabban ő talált meg minket.
Egy reggel ott ült az ablakban. Mondtuk neki, hogy menjen el, mert már van belőle itt kettő. Süketnek tettette magát, itt maradt. A kutyától megrémült, vagy fél évig le sem merészkedett az emeletről. Aztán szép lassan összebarátkoztak. Azt hiszem, az állataim életképtelenek lennének, ha elkerülnének tőlem. A macskáim például nem karmolnak.
Kurucz Adrienn