Hajdú Bihari Napló: "Boborjánt akarjuk"

1996. 06. 25.

Az átütő népszerűséget kétségtelenül a Besenyő családnak köszönheti. A pilótasapkás nagypapa vagy Pandacsöki Boborján ma már az egész országban fogalom, a Lila liba című slágere naponta elhangzik valamelyik rádióadón. Azt már kevesebben tudják, hogy Dolák-Saly Róbert komolyabb hangvételű dalokat is énekel. Olyanokat, amit a nemrég megjelent Őskor című nagylemezén hallhatunk. De ne szaladjunk ennyire előre…

- Az Omega együttes sikereinek a csúcsán gondolt egy merészet, és ismeretlen gitáros-énekes fiatalembert állított ki a színpadra "előzenekarnak". Mikor is volt ez?

- Az idejét ki sem merem mondani… Félemeletesen régen, 1976-ban. Húsz éve.

- Hogyan került Dolák-Saly Róbert Kóbor Jánosék elé?

- Egy közös ismerősünk közbenjárásával megkerestem Benkő Lászlót, és megmutattam néhány dalomat. Néhány nappal később visszahívott, hogy tetszenek a dalok, és elvisz az Omega együttes turnéjára.

- Megrémültél ettől a nagy lehetőségtől?

- A szívinfarktus környékezett, mikor először kiálltam 3000 ember elé.

- Viszont elindult egy sikerszéria...

- A következő nagy lépés a Pulzus tehetségkutató verseny volt 1980-ban, ahol a szólisták kategóriájában első díjat kaptam, majd bemutatkozhattam a hasonló című televízió műsorban. Egy évvel később szerepeltem a Táncdalfesztiválon is, amit nem nyertem meg.

- Az a stílus, amit te játszottál, játszol, igazából mégsem vált tömegzenévé.

- Tisztában voltam vele, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. De nekem mindig lényegesebb volt, hogy mit érzek belül… Ha úgy tetszik, a nehezebb utat választottam, ezért nem is sikerült betörnöm az élvonalba.

- Miből éltél ebben az időszakban?

- Egyrészt tanítottam - biológia-rajz szakos tanár vagyok -, másrészt részt vettem különböző zenei megmozdulásokon, gitároztam Koncz Zsuzsa turnéján, de készítettem gyerekműsorokat is.

- Lassan elérkeztünk 1986-hoz, amikor megalakult a L'art pour l'art Társulat.

- Laár Andrást és Galla Miklóst korábbról már jól ismertem. Mikor elvállaltam a részvételt, nem igazán tudtam, mibe csöppenek. Eredetileg úgy volt, csak elénekelek néhány dalt a produkcióban, de rájöttünk, hogy a humor mellé nem illenek az én komoly számaim, változtatni kellett az elképzeléseken.

- Volt valamiféle rutinod a színészkedésben?

- A hetvenes évek közepén kétszer is jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára - mindkét alkalommal kirúgtak. Szóval érdekelt ez a világ. Miután mindig közel állt hozzám az abszurd humor, viszonylag zökkenőmentesen beépültem a társulatba.

- Olyannyira, hogy már évek óta eseményszámba mennek a társaság fellépései. Nem tartasz attól, hogy ez a túl nagy siker károsan hathat az Őskor című lemezedre? Például, mikor koncerteken is énekled majd az új dalokat, valaki bekiált, hogy "Boborjánt akarjuk!"

- Ha megkezdődnek az élő bemutatók, elképzelhető, hogy lesznek ilyen incidensek. Sajnos az emberek egy része figyelmetlen és nem igazán cizellált. Ha valaki azonosítja az előadót, a színészt a szerepével, nos, arról az emberről azt gondolom, nem elég okos. Ez viszont nem az én problémám. Az mindenesetre hangsúlyozottan jelezve lesz a plakáton, ha csak az Őskor lemezt mutatom be.

Váradi Ferenc