A disznó úgy él, akár egy úr,
Egész nap fáradt, csak néha túr.
Az ólban elfér kényelmesen,
Hol éjjel alszik, nappal pihen.

Az orra sáros, nem mos kezet,
A porban áll és csak nézeget.
Nem ismer kádat, fürdőszobát,
Fogkrém nem éri nagy fogsorát.

A disznó nem lát az orrán túl,
Könyvtárba nem jár, és nem tanul.
Nem tudja, mily szép egy költemény,
Festői táj vagy kalandregény.

Ha éhes, nem kér négy-öt fogást,
Terített asztalt, nagy tálalást.
Ebédje olcsó, vizes kenyér,
Számára mégis mindent megér.

A disznó sertés, nem pedig nyúl,
Bár szolidan néz és ártatlanul.
Nem veszik hasznát, ameddig él,
Boldogabb mégis mindenkinél.