- Tudod-e Margit, jó büdös a görény, de Te se vagy ám ügyetlen,
Ha ide állsz, én hunyott szemmel tudom, hogy Te vagy a közelemben.

- Pityu, ha nem tévedek, én vagyok a nejed, hiába is mi kéne,
Hideg a vádlim, én hozom az ebéd, zsír se van a fülembe'.

- Ha egyszer megrúgom a lovat,
Elfáradok,
Utána pihenek egy két napot.

- Tudod-e Margit, milyen nagy a tehén, láttad-e a tükörbe'?

- Pityu, Te inkább azér' elhiszed ezt, mer' megnőttem a szemedbe'.

- Mikor az ellenség a háborúba belép, akna vót a kezébe',
Kinek az ágyú átlövi a fejét, nem megy már a közértbe.

- Mondd Pityu, ha ideges a nyulam,
Mi a megfejtés?

- Nem tudom, hova lett a konyhakés.

- A legszebb ajándék az élet,

- Na ugye, Margit, megmondtam! (próza)

- Ugyan, Pityu! (próza)

- Amit e Földön adnak át.

- Barom! (próza)

- Ki él, és nem boldog, az téved.

- Tényleg? (próza)

- Ne búsulj hát!

- Nekem a cipőm ugyanolyan kemény, mint amikor mondom ezt,
Tudod-e Margit, hova ugrok nagyot, hátadon a célkereszt.

- Mikor az ellenség, ha eltöri a kezét, megijed, mert nyugtalan,
Mikor a lónak kilövik a szemét, azt hiszi, hogy este van.

- Nézd Pityu, lefogyott a nyakam!

- Kit érdekel?

- A lovak a szobába' nem férnek el.

- Na, Margit, én vagyok a hóhér,
Jövök hozzád.

- Hány évet, na végre én vártam rád.