Nem tudják az írek,
Hogy milyen jókat írok,
De én sem tudok róluk túl sokat.
Ritkásak a hírek,
Miket róluk kapni bírok,
De a kíváncsiság folyton fojtogat.
Vajon igaz-e a hír, hogy minden ír fekete hajjal bír,
S mivel nincsen nekik tengerpartjuk, az ír lakosság sír.
Hogy ne sírjanak, küldök nekik egy szép magyar zenét,
Kálmán Imre írekről írt dalszerzeményét.
Ami úgy szól, hogy:
Az írek, az írek, az írek angyalok,
Az angolokkal csak komédiáznak.
Az írek szerelméről nem sokat tudok,
Mert ír lányok énvelem sohasem jártak.
Az írek, az írek, az írek angolok,
Ezt Angliában így szeretnék látni,
Az íreket becsülni kell,
Ezt én sosem felejtem el,
S ha más is így tesz, az szerintem mázli.
Lehet, hogy rémálom,
De titkon azt remélem,
Hogy Dublinba én is eljutok.
S ha ott leszek majd egyszer,
És mászkálgatok sokszor,
Írországról mindent megtudok.
Vajon igaz-e a hír, hogy a banánfa ott a leggyakoribb növény,
S hogy az Eiffel-tornyot tatarozzák Dublin főterén?
Úgy érzem, hogy Írországot ismerem máris,
És cáfolom, hogy az írekről írt dalom irreális:
Hiszen úgy szól, hogy:
Az írek, az írek, az írek angyalok,
Az angolokkal csak komédiáznak.
Az írek szerelméről nem sokat tudok,
Mert ír lányok énvelem sohasem jártak.
Az írek, az írek, az írek angolok,
Ezt Angliában így szeretnék látni,
Az íreket becsülni kell,
Ezt én sosem felejtem el,
S ha más is így tesz, az szerintem mázli. |