Karjába zárt, s a gyerekkor véget ért,
Éreztem arcomon keze késztető hevét.
Átbújtam én haja hűsítő füvén,
Mint menekvő vad az erdő sűrűjén.

Játszott velünk egy szédítő varázs,
Mint józan ésszel az érzékcsalódás.
Szemünk a láthatót úgy változtatta át,
Mint formatúlzó halszem-optikák.

Sohase tűnhet el
Az a sok emlék nyomtalan,
Sohase feledem.

Leszállt az éj, s még maradtunk tovább,
Valóra váltak őrült estfantáziák.
Kitártuk titkaink várának ajtaját,
Engedve vágyaink ránk zúduló hadát.

Sohase tűnhet el
Az a sok emlék nyomtalan,
Sohase feledem.