Alucikálj végre pici fiam,
Apucikád most már nagyon kivan.
Ne sírj, hisz látod, a papa nyugtat,
Ha nem alszol, lehet, hogy pofán rúglak.
Alszik a kocsimon a horpadás,
Az anyu szájában az ínysorvadás.
Csillagom, ne sírj, már mondtam, hogy kuss,
Ébren maradni most nem etikus.
Szundít a gyógyszer, a mellékhatás,
Az anyuci hátán a bőrgyulladás.
A tévében alszik a sok gyilkosság,
Csak az ördög nem alszik, a rézangyalát!
Álmodban lehetsz még ombudsman is,
Na jó, talán ez kissé irreális.
Lehetsz majd munkás, ki vasat reszel,
De ha nem alszol, holnap már te se leszel.
A sírásban mért leled örömödet?
Ne igyál, tedd le már a sörödet!
A bajszod is könnyes, ne bömbölj, kérlek,
Ne félj, nem csal meg a feleséged.
Jó éjt, neked! |