Imádom engem
(zene, szöveg: Dolák-Saly Róbert) ének: Dolák-Saly Róbert
Imádom engem,
Imádom én.
Hiába kérem,
Legyek enyém.
Évek óta vágyakozva rólam álmodok,
Nélkülem már élni sem tudok.
|
Megtennék értem
Mindent talán,
Egy dolgot várnék
Tőlem csupán:
Higgyem el már végre azt, hogy több vagyok nekem,
Mint az első diákszerelem!
|
Akár a holdkorong az esti Pest egén,
A szívem oly magányos, bánatos szegény,
De mégis éltet
A nagy remény.
|
(Oly csodás lesz majd a perc, ha megfogom kezem,
Nem titok, hogy lángolás ez, tiszta érzelem.)
|
Szamár az ember,
Sosem tanul,
Hibázik százszor,
Gyanútlanul.
Mégis érzem azt, hogy bennem nem csalódhatok,
Mert mindörökké hozzám tartozok.
|
Hiszem, hogy egyszer úgyis számhoz ér a szám,
Egy hosszú, átvirrasztott, könnyes éjszakán,
És lázas szemmel
Nézek reám.
|
(Kis szobámban szerteszét sok összegyűrt levél,
Nem tudom nem észrevenni, ez már szenvedély.)
|