|
|
|
PÁR SZÓ A FIGURÁKHOZ Talán a legtöbb, amit köszönhetek a l’art pour l’art-os tevékenységemnek az, hogy nem engedett belemerevedni egyetlen szerepembe sem. Bárki hajlamos rá, hogy a visszajelzések hatására elhiggye magáról: ő végtelenül fontos színházi ember, hatalmas énekes sztár, komoly igazgató vagy politikus stb. És egy ilyen fontos közszereplő nem viselkedhet ám akárhogyan a médiában vagy mondjuk a közértben! Kínosan ügyelnie kell arra, hogy egy pillanatra se zökkenjen ki a „szerepből”, az önelégült gesztusokból, a hörgésig mélyített vagy éppen a fellengzősen affektáló hanghordozásból, amellyel osztja az észt, hiszen természetesen mindenhez ért. (Egyszer egy színpadon dolgozó ismerősöm elárulta nekem, azért jelentkezett egy bizonyos, hivatásától távol eső témával foglalkozó egyetemre, hogy legyen mire hivatkoznia, ha egy interjúban vitatkoznának a nézeteivel.) Na, ilyenektől menekített meg a műfaj, amelyben dolgozom, mert segített kiröhögni, és – ami a legfontosabb –, idejében ledobni magamról ezeket a manírokat, még mielőtt rátapadhattak volna a személyiségemre. Ide illik egy kis idézet a Madáretető című könyvem egyik utóiratából: Ő a híres ötletológus, aki tudományos fejtegetéseivel vált ismertté országszerte. tovább Naftalin Ernő rovatához>> Parittya Setét Antal, Nem tudni, kinek az apja. Valószínűleg nem is vér szerinti rokon, csak véletlenül egy emelettel lejjebb „ment haza” egyszer kutyasétáltatás után. Fent nevezett mindig világcsúcsokat szeretne megdönteni. Mindezt edzője, Besenyő Pista bácsi ötletei nyomán teszi, de rendszerint felsül a próbálkozásaival. Leopold, a cirkuszi porondmester Leopold, a Winnetou c. diafilmek narrálásával lopta be magát a közönség szívébe. Az egyik jelenetből kiderül, hogy a Vámpírképző Intézetből eltanácsolták és ekkor ajánlották neki a diavetítés-felolvasói tanfolyamot. tovább az Egyéb szerepek rovathoz>> |