Utazás 2005. (Pesti Est különszám): Dolák-Saly Róbert

2005. 04. 01.

Évi szükséges nyaralás/utazás adag:
Mostanában évente 3-4 alkalommal megyek külföldre. Ezek között van munka, koncert, színházlátogatás és pihenés is. Tavaly pl. voltam Angliában, Ausztriában, Szlovákiában, Írországban és Horvátországban. Idén januárban Londonnal nyitottam, Tunéziába biztos megyek, és valószínű Kanadába is…

Ahová visszajár:
Haza.:)

Ahol szívesen ottfelejtődne:
Ha lenne ilyen, hát én bizony ottfelejtődnék. Nem vagyok egy lacafacázós típus.

A városok városa:
Londont szeretem.

A vizek vize:
Ezt sohasem a víz határozza meg, hanem az, hogy kivel ülök benne.

Oroszlánüvöltéses dzsungeltúra:
Utálom, ha a fülembe ordítanak. Füldugóval viszont elképzelhető, vagy inkább walkman-fülhallgatóval, és jó zenékkel. Mindezt kiegészítve azzal, hogy vállon visznek egy kényelmes ülőalkalmatosságban, miközben egy mixer mellettem gyalogol, és időnként valamilyen koktélt nyom a kezembe. Így tőlem az oroszlánok ott ordibálhatnak, ahol akarnak.

Repülés:
Na, a repülés, az nem vicc. Attól be vagyok tojva. Réges-régen, amikor Moszkvába utaztam (a nyolcvanas években), a felszállás után rögtön berúgtam, majd bekérezkedtem a pilótafülkébe, és a pilótáktól érveket kértem arra vonatkozólag, hogy mi a biztosítéka annak, hogy nem esünk le. Megnyugtattak, hogy semmi.

Világkörüli út:
Még nincs elvetve a dolog. Lehet, hogy egyszer körbemegyek. Párom, Adrienn megrögzött utazás-mániákus, úgyhogy előbb-utóbb úgyis előhozakodik majd ezzel is, és ahogy ismerem magam, nem fogom lebeszélni. Egy kérésem lesz, hogy a hideg helyeket hagyjuk ki.

A nagy álom:
Na, jó, elárulom! Egyszer, valamikor szeretnék elutazni az álomvárosomba. Abba, amelyik gyönyörű belvárosi házairól híres, amelyik tele van tündéri, ízléses kis üzletekkel száműzve a hodály bevásárló centrumokat. Abba, amelyik csodás kis dombjaival, folyójával, és gazdag kulturális életével, intelligensen kivitelezett közlekedésével ámítja el az odalátogatókat. Amelyik nem csak a képeslapokon és a propagandaanyagokon tiszta, hanem a valóságban is. Ahol a gazdaság működik, és ahonnan a mosolygó emberáradat nem kívánkozik el, ahol éjjel is van élet az utcákon. Én abba a Budapestbe szeretnék beleutazni. Úgy érzem, hogy ez az álom az én életemben már nem realizálható…

Rajkó Anna