Színes RTV: Nyári tervek, emlékek

2005. 07. 25.

– Idén nyáron egy külföldi utat tervezek csak. Ez Tunézia. Az utat egy tévéshow vendégeként nyertem az év elején, és eddig húztam a megvalósítását. A közel két hetes kikapcsolódás kísérlet is lesz egyben: megpróbálom csak a gyümölcs- és fagyi evés, továbbá a sör és a tengerbe kúszás témakörei között tartani agyam működését.

Az is már az idei nyár „kalandja”, hogy a párommal kitaláltuk, hogy egy hétre kimentjük magunkat Budapestről és elszökünk az Adria mellé. Pénteken aprólékos műgonddal összecsomagoltunk. Este elromlott a tündéri autónk. Szerelő barátom este kilenckor diagnosztizálta, hogy hétfőn lesz kész a kocsi. Így lemondva a külföldi tengerről, elmentünk egy belföldi erdőbe. Bakonybél – tündéri kis település! – kisimította a bélredőimet. Legalább olyan jó volt, mint a lubick.

Különleges nyári kalandként most nem azt mesélem el, amikor majdnem tengerbe fulladtam. Inkább egy kedvesebbet. Egyik nyáron egy társasággal megérkeztünk Adriára. A vendégfogadó, kedves családfő amikor azt tapasztalta, hogy én a társasághoz általában délután 5-6 körül csatlakozom, egyenesen a hálószobából, azt kérdezte barátomtól: ő mindig ennyit alszik? Barátom lakonikusan válaszolt: nem, ő MOST alszik.

F. I.