Popcorn: Dolák-Saly Róbert

1996. 03. 01.

- a XX. századi "őskorról"
- a tehetségek kiiktatásáról
- miért akart elmenni az országból?
- Pandacsöki Boborjánról és a popsztárságról

"Szerettem volna magamban megőrizni a gyereket..."

A Besenyő család nagypapájaként vagy Pandacsöki Boborjánként Dolák-Saly Róbert - nem túlzás - milliók kedvence lett. A Vastyúk is talál szeget című műsor legutóbbi adásaiban pedig énekes-gitárosként is bemutatkozott, s dalai közül a Szőrös vagyok frenetikus sikert aratott. Ez a siker azonban csak azokat lepte meg, akik nem ismerték korábbi popzenészi múltját és dalait. Dolák-Saly Róbert most első önálló, Őskor című CD-jének megjelentetésére készül.

Mit kell tudni erről a lemezről (amelynek máris nagyon jó híre van a szakmában), és miért Őskor a címe?

A lemez 18 dalt tartalmaz, ezek közül 12-t egyszer már felvettünk a Láthatatlan ég című lemezre, amely azonban a forgalmazás nehézségei miatt nem jutott el a közönséghez. A kiadó megkeresett, hogy szeretné, ha a hanganyag most minőségéhez méltó hanghordozón, CD-n, és jobb alapanyagú kazettán is megjelenne. Kitaláltuk, hogy feldúsítjuk a lemezt, és ezért még plusz hat dal is felvételre került. A cím módosult, s az egyik új dal címét választva lett Őskor. A hangszerelésben Kisvári Ferenc és Tamási László volt a munkatársam, a hangmérnök pedig Kerpel Péter volt.

Egy előadóested címe XX. századi barlangrajzok volt, most a lemez címe Őskor lett. Miért térsz vissza a címekben az előidőkhöz?

Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon az ember fejlődött-e az évezredek alatt. S az a szomorú tapasztalatom - sokunk tapasztalata -, hogy technikailag igen, de "agyilag" és etikailag majdnem semmit nem fejlődött. Ha az emberiség történetét e szempont alapján osztjuk fel, akkor biztos, hogy még mindig az őskorban élünk. Ezért érzem úgy, hogy találó ez a megközelítés.

Ehhez a sajátos életfilozófiához miért a popzenét választottad kifejezési formaként?

Valószínűleg több dolog is befolyásolt. Egyrészt a hatvanas években Magyarországon is forradalmian új műfaj, a rockzene hatott rám, különösen a Szörényi-Bródy páros munkássága. Másrészt édesapám is játszott gitáron, és azt szerette volna, ha én is követem a példáját. Úgy éreztem, hogy ez az a kifejezési forma, amely a legnagyobb hatásfokkal tudja közvetíteni a gondolatokat az embereknek.

Ez a választás azonban - pályád első, nem túl sikeres éveit ismerve - nem biztos, hogy szerencsés volt.

Ezt mondhatnám törvényszerűnek is, hiszen egy olyan országban élek, ahol a tehetségeket óriási kalapáccsal ütik le. A pozícióféltő középszerűség már sok értéket ölt meg Magyarországon. Én abban bíztam, hogy hosszú távon azért megmutatkozik a tehetség, kijön a lényeg. Nem vagyok türelmetlen, kifejezetten makacs vagyok.

A szüleid milyen szinten foglalkoztak a művészettel?

Több oldalról is értek hatások. Nagyapám festőművész, amatőr művészettörténész, volt, és ezerféle dologgal foglalkozott. Édesapám, aki egyébként mérnökként dolgozott, szintén polihisztor volt. Csodálatosan rajzolt, szalmaképeket készített, gitározott, énekelt, jó színészi képességei voltak... Nagyapai ágon pedig volt egy nagynéném, Maria Benedetti, aki a Milánói Scala énekesnője volt.

Szóba kerültek már a hatvanas évek, Szörényi-Bródy... Ez a korszak valóságos aranykor volt, a művészetek forradalmának, a kultúra kivirágzásának kora. Te ugyanakkor ma is őskorról beszélsz. Nincs ebben ellentmondás?

Sokan vádoltak már a zeném kapcsán azzal, hogy pesszimista vagyok. Mindig visszadobom a labdát azzal, hogy én realista vagyok. Ha reménytelennek tartanám a világot, akkor egy doboz gyufát nem tennék arrébb. Ha már itt vagyunk, akkor kötelességünk csinálni valami jót. Ez azonban nem tehet vakká bennünket. Úgy érzem, hogy tegnap is, ma is egy állandósult fordított értékrenddel kell birkóznunk.

Ezt hogyan érted?

Úgy, hogy az egész világ felháborodott, amikor Michael Jackson egy kisfiúval játszadozott, ellenben ugyanez a világ elfogadja és természetesnek tekinti, ha politikusnak nevezett tömegmészárosok ülnek a tárgyalóasztalnál, nyakkendőben. Úgy érzem, hogy az emberek agyvelejét a média teljesen összezavarta, s már nem tudják, mi a fontos, s mi az, ami lényegtelen. Én a saját magánéletemben boldog vagyok, leszámítva az aggodalmat, ami nap mint nap bennem van a világ dolgaival kapcsolatban. Reménykedem, de nem vagyok optimista.

Kinek írod, kiknek játszod a dalaidat?

Életkortól, társadalmi helyzettől függetlenül olyan érzékeny embereknek, akik a minőséget szeretik, akik szeretnének jó dolgokat adni és kapni, akik szeretnének a területükön profik lenni s ezzel párhuzamosan szeretnének emberi hangon kommunikálni, akik érzékenységük folytán fáznak ebben a borzasztóan hideg világban.

A nyolcvanas évek közepére abbahagytad a kísérletezést. Elfojtottad magadban a zenészt?

1984-ben beléptem Koncz Zsuzsa kísérőzenekarába, majd csatlakoztam a L'art pour l'art Társulathoz. Mindkettő olyan színvonalú produkció volt, ami az elveimmel nem ellenkezett. Úgy éreztem, anyagilag meg kell erősödnöm, hogy megcsinálhassam azt, amit szeretnék.

Nem vetődött fel, hogy a pénz miatt külföldre menj vendéglátózni?

Volt több ilyen felkérésem, de a lelkemre nagyon vigyáztam, tudtam, hogy mibe halok bele. 1988 táján viszont el akartam menni végleg ebből az országból! Valami sorsfordító erő hatására azonban mégis itthon maradtam. Lemezen kiadták az addig fiókban heverő gyerekdalaimat. Aztán hamarosan lehetőséget kaptam, hogy megcsináljam az önálló lemezemet is.

A váltáshoz a rendszerváltásnak, a politikának nincs köze?

Én soha nem politizáltam. Egy kollégám egyszer azt mondta: ott van az én hazám, ahol abból tudok megélni, amihez értek. Ezzel én is egyetértek.

A Láthatatlan ég szakmai sikert hozott, de a közönséghez nem jutott el.

Igen, kaptunk érte egy Arany Zsiráf- és egy eMeRTon-díjat, de nekem mindennél többet ért, hogy az anyag felkerült hangszalagra, s megközelítőleg olyan minőségben, ahogy elképzeltem.

Azóta nagyon népszerű színész, előadó lettél, humoros dalok szerzője, előadója. A közönség legalábbis így ismer. Nem lesz nehéz oda-vissza ingázni a két műfaj között, ha megjelenik ez a komoly hangvételű album?

Nincs olyan igényem, hogy ugyanaz a közönség találjon meg a zenémmel, amely a humoros oldalamat ismeri. Az lenne öröm, ha azok figyelnének fel a lemezemre, akiket ezek a dalok meg tudnak érinteni. Sokan vannak, akik ma gondolkodva éreznek Magyarországon.

Olyan világban élünk, ahol nagyon fontos az image, egy produkció "eladása". Mennyire találtad ki az új lemezt, vagy a lemez talált ki téged?

A Dolák-Saly névnek úgy kell bekerülnie a köztudatba, hogy ez a pali sokoldalú, s untig elégnek kell lennie, ha valahová ez az ember bemegy a színpadra egy pólóban.

Április elején boltokban lesz a lemez. Hogyan tovább? Szólista popsztár leszel? Folytatod a Besenyő családot...?

Az a tervem, hogy párhuzamosan sok mindent fogok csinálni. Többek között egy újabb gyereklemezt, amit évek óta tervezek. A második félévben szeretném megcsinálni az Őskor lemezbemutató koncertjét is. Nemsokára a L'art pour l'art is koncertező társulatként lép színpadra...

Galla Miklós azt nyilatkozta, hogy a társulatban most éppen te vagy az egyik legkreatívabb alkat. Fantasztikus tempóban dolgoztál eddig is, de a jövőben még több feladat vár rád. Hogyan dolgozol? Doppingolsz? Áruld el a titkot, egy országnak volna rá szüksége!

A szerzőgárda a társulat tagjaiból áll, de közénk tartozik Szászi Móni, az én párom is, aki nagyon kreatív, és teljesen azonos hullámhosszon van velem. Az utolsó idők dolgainak nagyon komoly részét már ő írta. A neve szerepel is a Vastyúk… stáblistáján. Itt több olyan ember van együtt, aki teljes mértékben "önellátó". Tud dalt írni, jelenetet írni, s ez fantasztikusan nagy előny. A társulat "motorja" Galla Miklós, aki koordinál, és nem hagy ellustulni bennünket.

Egyik este Boborján vagy, aztán a nagypapa, humoros dalokat írsz, aztán filozófikus elmélyedéssel gondolkodsz, írsz, zenélsz.

Köszönöm, hogy így látod. Ez talán annak a következménye, hogy mindig is szerettem volna megőrizni magamban azt a gyereket, aki annak idején voltam. Ez a gimnazistákra jellemző "agyament" gondolkodásmód szerencsére nem tudott kiirtódni belőlem aminek nagyon örülök.

Nagyapád, édesapád mit mondana rólad, ha élnének?

Nagyon fontos dologra tapintottál rá. Édesapám 12 éves koromban halt meg. Olyan ember volt, aki egész életemben hiányzott, s azóta is erős érzelmeket táplálok iránta. Nagyapám 22 éves koromban halt meg, vele többet tudtam kommunikálni. Én igazából kettőjük véleményére volnék most kíváncsi. Azt hiszem, hogy mindketten örülnének annak, amit eddig elértem.

Sebők János