Pop Expressz: Hat kérdés

1989. 07. 01.

Egy gyermeklemezről, Peremartoni Krisztina és Dolák-Saly Róbert közös nagylemeze

Nem ér a nevem, káposzta a fejem

Mivel úgynevezett rocklemeze nem jelent meg, különös jelentősége van első, nagylemez terjedelmű kompozíciójának

A lemez dalírójával, Dolák-Saly Róberttel beszélgetek, akinek munkáit már az 1980-as Pulzus tehetségkutató versenyétől kezdve figyelem. Mivel ún. felnőtt rocklemeze eddig - ismeretlen okokból - nem jelenhetett meg, így különös jelentősége van első, nagylemez-terjedelmű kompozíciójának, még ha a gyerekeknek készült is.

Címe: Nem ér a nevem, káposzta a fejem.

Miért éppen Peremartoni Krisztina énekli a dalaidat?

Egy színészbarátom, Beregi Péter ötlete alapján ismerkedtünk meg Krisztinával. Az első próbák már igen bíztatóak voltak. Neki tetszettek a dalok, nekem meg az, ahogy énekelte őket.

A lemez múlt év novemberében jelent meg és rá néhány hétre már a TV-ben is bemutatták Kriszta azonos tv-show-ját. Gondolom nem kis munka így időzíteni az eseményeket?

Talán furcsán hangzik, de a tv-gyerekosztályáról már akkor megkerestek bennünket, amikor lemezről még szó sem volt. Akkor még a Játékszínben játszottuk a Csodák és furcsaságok c. gyerekdarabot. A véletlen játéka, hogy a két dolog időben egybeesett, persze nem kis szerencsénkre. E tv-műsoron belül clip és rajzfilmek is készültek, melyeket egy "harmadik", vagy a rendező ízlése határozott meg.

Hogy tetszettek dalaid vizuális verziói?

Lehet, hogy nem vagyok túl izgalmaz riportalany, de csak annyit mondhatok, hogy a legjobb kezekbe kerültünk. Takács Vera rendező pont olyanra készítette a filmet, amilyenre mi is képzeltük.

A lemez hátoldalán olvastam, hogy te voltál a grafikus. Nem gyakori, hogy a zeneszerző és szövegíró rajzolja meg a lemezborítót is. Hogy esett rád a választás?

Az úgy volt, hogy a grafikus, aki vállalta a borító elkészítését, mint várandós kismama éppen akkor érkezett a legkritikusabb időszakba, amikor a rajzokat le kellett volna adnia. Így az idő rövidsége miatt én álltam neki a kutyának, a békának és a többieknek. A történethez hozzátartozik, hogy a bébi ma már egészséges egyéves kislány, akinek állítólag a Kutyadal a kedvence.

Lesz-e folytatása ennek a lemeznek?

Egyelőre szeretnénk ezt a műsort sok helyen bemutatni élőben is. Igaz, néhány új dal már elkészült, és természetesen alkalomadtán megpróbálkozunk a folytatással is.

És egy utolsó kérdés: melyik számodra a legfontosabb visszajelzés például egy ilyen gyereklemez megjelenésekor, a gyerek-, illetve a felnőtt közönség, vagy az ún. szakma reakciója, vagy a lemez fogyása, esetleg a sajtó, tehát a kritikusok véleménye?

Hogy egészen őszinte legyek, azt hiszem elsősorban magam és barátaim véleményét tartom fontosnak. Ha magammal elégedetlen vagyok, akkor nem tud igazán felvidítani senki kívülálló, bármilyen szépeket is mond, s ez fordítva is így van.

Z. J.