Playboy: HOGYAN VESZÍTSÜNK EL EGY NŐT?

2005. 11. 01.

Vigyünk neki virágot minden nap. Valljunk szerelmet óránként. Faggassuk: hol volt délután. Kísérjük el mindenhova. Lessük minden szavát. Gyakran kérjük ki a tanácsát. Kapjunk röhögő görcsöt minden humorosnak szánt megjegyzésére. Gyanúsítsuk meg, hogy van valakije. Biztosítsuk róla, hogy ilyen nőnk nem lesz már soha. Munkánkat hanyagoljuk el, mondván: ő az életünk egyedüli célja és értelme. Minden legyen úgy, ahogy ő akarja. – A Vég garantált.

Vagy:
Soha ne vigyünk neki virágot. Sose mondjuk, hogy szeretjük őt. Közöljük vele: menjen, ahova akar, csak szálljon le rólunk. Ne legyenek közös programjaink. Ne figyeljünk oda arra, amit beszél. Kérjük, hogy a tanácsait tartsa meg magának. Poénjaira jajgatással reagáljunk. Nyugtassuk meg, hogy minket nem érdekel az se, ha félrelép. Állapítsuk meg, hogy a következő nőnk csak jobb lehet. Temetkezzünk a munkánkba, mondván: a karrier mindennél fontosabb, kiváltképp nála. Kívánságait. ne vegyük figyelembe

(Továbbá: mondjuk meg neki, hogy a mamánkra hasonlít. Cipeljük el focimeccsre. Esténként sörözzünk a papájával. Ne vegyük észre fodrásza erőfeszítéseit. Feledkezzünk meg a születésnapjáról. Ne emlékezzünk közös, régi dolgainkra. Meséljünk egyre gyakrabban új kolléganőnkről, aki „egész kedves”. Győzködjük, hogy hármasban lenne a legjobb. Ebédnél említsük meg, hogy volt feleségünk hogyan készítette a pörköltöt. Nézzünk mindig tévét. Vigyük el böfögős barátaink közé, ahol a trágár csevegés témája a mellbőség, az autó és a legújabb viccek. Az utcán kapkodjuk fejünket a rövid szoknyák után. Káromkodjunk a közös vásárláskor. Bizonygassuk a nadrágfoltok vaníliafagylalt eredetét.) – Eredmény: mint fent.

A nő elvesztése természetesen a megszerzésével kezdődik. Azokkal az erőfeszítésekkel, amelyekkel igyekszünk őt elkápráztatni, hogy aztán leromboljuk azt az illúzióvárat, amit neki, avagy saját magunknak építettünk. Hány rendíthetetlennek, sebezhetetlennek tűnő kapcsolatot láttunk már szétrobbanni, és biztosnak tetsző pozíciót elveszíteni? Nincs az a győztes magaslat, ahonnan le ne lehetne zuhanni. Nincs az a fergeteges egymásra találás, lángoló szerelem, édeni harmónia, amit az alattomos hétköznapok perc-piranhái fel ne falnának apró szájacskáikkal, kicsiny falatokban, ha lebecsüljük őket, és hagyjuk, hogy ellenőrizetlenül randalírozzanak. A legmacsóbb macsók, a legvágyottabb vezér-hímek is rendre veszítenek el olyan mérkőzéseket, amelyekben nincs ellenfelük, még riválisuk sem.

Hogyan képesek erre a férfiak? Mi lehet ennek a stratégiának a titka? Mi az a különleges fűszer, amely a legízletesebb falatokból is moslékot csinál? A nő elvesztésének művészetét sok férfi magas fokon műveli. Lessünk be e férfiak titkos vegykonyhájának falai közé. Hogyan készülnek az ínycsiklandó falatok, és hogyan kell azt később elrontani?

Először főzzük meg a hölgyet, majd keverjünk az együttélés hétköznapjaiba emészthetetlen hozzávalókat. Persze tehetjük ezt utólagos meggondolás tárgyaként, vagy véletlenül, magunknak is fájdalmat okozva, esetleg szándékosan, érdekektől vezérelve. Íme, három recept, amely garantálja a sikert, a nők lépre csalását, majd a kapcsolat maradéktalan tönkretételét:

Elvált nő pácban, ígérgetéssel körítve

Hozzávalók:
• 1 kicsontozott lelkű, kiszolgáltatott nő
• 3 dl kedvesség
• 1 csapott kanál hitegetés
• 1 jó fej figyelmessége • asztalán hagyott levélkék (néhány)
• szemernyi fekete sors (emlékeztetés a múltra)
• kevéske áltörődés
• különleges fűszerek: rendszeres ködösítés, mellébeszélés, ígérgetés

Elkészítés:
Az elvált nőt mentálisan megtisztítjuk a kétségeitől úgy, hogy bő dicsérettel lemossuk a rossz tapasztalatait. 3 dl kedvességből, kis hitegetésből, karikára vágott figyelmességből, néhány asztalon hagyott levélke és az alternatívaként emlegetett fekete sors hozzáadásával páclevet főzünk. Ha mindez megvan, és már megbántuk az egészet, rakjuk bele az elvált asszonyt a pácba és hagyjuk magára. A megpuhított nőt néha kis áltörődéssel megöntözgethetjük. (Közben sütögethetjük a saját pecsenyénket is egy másik sütőben.) Ha a nő sürgetne bennünket, és magyarázatokat kér, néhány különleges fűszerrel bolondítsuk meg: ködösítéssel, mellébeszéléssel, és ígérgetéssel. Ha már nyilvánvalóvá válik kétkulacsos politikánk, vagy ha egyszerűen lebukunk, akkor őt okolva alázzuk meg, amennyire csak tudjuk. Ezt azután érdemes vég nélkül csinálni, mert a pácban hagyott nő hamar ráérez e fűszerek ismerős ízére, és egy hosszú lépést kínál nekünk az ajtón kívülre.

Elszalasztott csirke saját életéből kirántva, útilapuval díszítve

Hozzávalók:
• 1 fiatal csirke
• jópofa beszólások és humoros történetek
• naiv lelkesedés
• 6 púpozott kanál illúzió
• 1-2 olcsó bunda
• érdek-letojás
• 6 evőkanál finomliszt/rizsa
• 20 dkg zsenge-morzsa
• egy pár útilapu

Elkészítés:
A jóhiszemű, fiatal csirke életét vágjuk ketté, és sózzuk meg ízlés szerint jópofa beszólásainkkal és humoros történetekkel. Ezután dörzsöljük be belőlünk áradó friss hittel és tervezéssel, majd illúziókba forgatva bundázzuk: ha teljesen belénk habarodott, és elveszítette eredeti varázsát, kezdetét veheti érdekeinek letojása, és a porhintés. Ezt a folyamatot lehetőleg ne érzékeljük, hanem tudat alatt emeljük ki őt eredeti lelkesedésünk zsenge-morzsáiból és hagyjuk, hogy silány, közepes érzelmekkel fűtve önérzete szépen lassan feketére süljön. Már nem is kell rászedni semmire, hogy a maradék életörömét lecsöpögtessük róla, mert az már leégett. A végén minket is meglep majd a hirtelen fordulat, amikor a saját életéből kirántott csirke utolsó erejével útilaput köt a talpunkra.

Újházy-tyúkleves gazdagon, átlátszó szándékkal

Hozzávalók:
• 1 gazdag, vén tyúk
• 3 liter bók
• 1 kis kanál jókedv-életízesítő
• sok zöldség
• 20 dkg frissen kifejtett zöldborsó
• 20 dkg frissen kifelejtett falra hányt borsó

Elkészítés:
A vén tyúkot először is öntsük le 3 liter jól irányzott bókkal, hogy teljesen ellepje, majd tüzeljük addig, amíg el nem hiszi. Jókedv-életízesítővel varázsoljuk el, mondjunk sok ellenőrizhetetlen zöldséget, és a bankbetétre gondolva állítsuk takarékra a lángot alatta, hadd főjön egy darabig a saját levében. Lólábat ne tegyünk a fazékba egyelőre, mert az kilógna belőle, és vigyázzunk, nehogy falra hányt borsót használjunk. Ha a vén tyúk megfőtt, daraboljuk fel a vagyonát, és különítsük el a magunk számára. Ezután a madár lehűtve, frissen tartó fóliával letakarva elállhat még addig, amíg szükségünk van rá. Ha már megtette a kötelességét, akkor hanyagoljuk el huzamosan, így a bizalom irányunkban megromlik, és hátsó szándékaink is átlátszóvá válnak. Ne szűrjük le idejében a megfelelő tapasztalatokat, és a tyúk nemsokára kiteszi a szűrőnket.

S végül egy kérés:
Bár a fentiek fényében sokak azt gondolhatják, hogy a szerző a nők elvesztésének avatott mestere, most mégis ő szorul tanácsra. Szeretettel fogadnám segítő ötleteiket következő gondommal kapcsolatban.

Már négy-öt éve annak, hogy rám talált egy különben bizonyára kedves hölgy, aki rokonszenvezik a munkámmal, amit a színpadon, a képernyőn, itt, ott, amott a közönség szeme láttára végzek. Azért részleteztem azt, hogy hol, mert ebben van a turpisság. Engem ez az évek óta tartó szeretetteljesnél jóval töményebb, szűnni nem akaró érdeklődés elkísér mindenhova. Ha bármelyik tévéműsorban megjelenek, utána annak készítői rendszeres (átlagban kétnaponkénti) telefonokat kapnak, hogy mikor leszek újra adásban.

Ha elkezdődik a színházi idény, törzshelyünkön hasonló rendszerességgel szólal meg a telefon ugyanebben az ügyben. Ha a rádióban szerepelek, ott is elszabadul a pokol, a lány érdeklődik, kérdez, és kérdez fáradhatatlanul. Ha valamelyik újságban cikk jelenik meg rólam, a szerkesztőségben már megismerik a hangját. A menedzsert, aki ma az ügyeimet intézi, már évekkel ezelőtt megtalálta. Ám nem ő az első. Az előző is szüntelen válaszadásra kényszerült.

A kérdések változatosak: milyen most a haja? Ugye nem vágatta le? Mit csinál szabadidejében? Mikor lesz látható, hallható legközelebb? Van fotó róla? Stb. A lány messze lakik, valahol Kelet- vagy Nyugat-Magyarországon. Ezért kellett neki hajnali háromkor felkelni ahhoz, hogy egy délelőtti, budapesti gyerekműsoromra odaérjen. A két nagy kereskedelmi tévé, a közszolgálati tévé sokszor felhívott már azzal, hogy küldjek nekik egy képet, hadd csillapítsák egy hűséges rajongó szomjúságát. És ez így megy évek óta.

Már a weblapom vendégkönyvét is meg kellett szüntetnem a túlságosan ismerős üzenetek miatt. (Bár, egyszer elgondolkodtam. Az egyik újság megkeresett, adjak interjút nekik, mert „többen” követelnek a lapba. Tudniillik a lány cselez. Néha más-más neveken is jelentkezik. Eszembe jutott, hogy hány zenekar, művész szenved, és kallódik a megfelelő menedzsment és publicitás hiánya miatt. És nekem ezt ingyen szolgáltatják…)

Szóval a kérés: valaki mondja meg – mindenféle rosszakarattól mentesen –, hogyan veszíthetném el e kedves hölgyet? Nem durván, nem bántón, csak olyan kis szolidan, halkan, csendesen. Olyan kis kedvesen. Olyan kis kicsikét. – Olyan kis örökre?!!