One (Vodafone magazin): Boborján én vagyok

2004. 05. 01.

„Zeneszerző, szövegíró, gitáros, énekes, humorista, színész, író, tanár, kutya…” – olvasható Dolák-Saly Róbertről weboldalán. A L’art pour l’art Társulat tagja. Ő Pandacsöki Boborján, Anti bácsi, Leopold, a porondmester, vagy Naftalin Ernő ötletológus. Első könyve, a két éve megjelent, bravúros Madáretető után ősszel újabb kötettel jelentkezik, zenészként pedig egészen új oldaláról mutatkozik be.

A következő könyv Boborjánról szól, lesznek benne történetek, képregények, rajzok, fotók, szóval egy változatos, izgalmas dolog, Szászi Mónival (szintén a L’art pour l’art Társulat tagja, a szerk.) közösen írtuk – meséli. – Remélem, a Micimackó-rajongók is felfedezik majd, mert Boborján nem esik messze tőle karakterében. Ö egy bájos vizslakölyök, aki meg van áldva rossz tulajdonságokkal is, önzéssel, makacssággal, akaratossággal.

Feltétlenül! De a L’art pour l’art-ra is. A Társulat tevékenysége ugyanis nem csak pár viccelődő figura ”happeningje”, hanem filozófia. A dolgaink mögött szigorú elvrendszer van. A jelenetek a felszínes síkon nevettetnek, ugyanakkor egy fő gondolat mindegyikben megfogalmazható, mely több mint vicc. Ez a világ telis-tele van hamis szerepekkel, amikbe gyakran belebújunk. Többek között ezeket a visszásságokat igyekszünk kifigurázni. Ilyen értelemben Boborján is az emberi butaság egy picinyke szelete...

Te hasonlítasz valamiben Boborjánra?

Persze. Gyerekkoromban egyik kedvenc játékom az volt, hogy szerettem, ha időlegesen kutyának néznek. Ha eldobtak valamit, visszahoztam. Jelentős mértékű kutyaság van bennem. Sokban emlékeztet rám: a naivitása, gyermeki rácsodálkozása, mely miatt még mindig nehezen tudom elfogadni, hogy ilyen kíméletlen a világ. A kutyaság a személyiségem része.

Mondd, szeretnek a kutyák telefonálni?

Természetesen. Semmi kifogásom a technika ellen: laptopom, három számítógépem és egy digitális stúdióm van otthon. Annak idején egy lemezfelvétel például roppant körülményes volt. Most átmegyek a stúdióba, és egyszerűen felveszek egy dalt. Sokáig nem volt mobilom, amíg státusszimbólum volt. Kivártam, míg ez lefut.

Előadás közben hívtak már?

Egyszer egy hajón léptünk fel, mikor megszólalt a zsebemben a mobil. Felvettem, beszéltem, mintha ez is meg lett volna írva. A közönség pedig vinnyogva röhögött. Anyám volt az, én meg olyan részletekbe is belementem, hogy egyértelműen műsorszámnak vették.. .

Min dolgozol most?

Többek között egy színházi jellegű rockzenei koncerten, melyre az év második felében kerül sor. Rendszeresen fellépek a Társulattal, újabban csinálok előadásokat gyerekeknek, és hívogatnak show-műsorokba is, úgy tűnik, ez a jövő műfaja, itt kell az embernek életjelt adnia magáról. De ami a legizgalmasabb: van egy angol zenész, akinek harminc éve vagyok híve és rajongója. Nos, ennyi idő után végre találkoztunk is. Roy Harpernek hívják, harmincnégy lemeze van. Olyanokkal zenélt együtt, mint Jimmy Page, a Led Zeppelin vagy Paul McCartney. Barátjának nevezett engem, és a jövő évben közös produkcióra is sor kerül. Úgy tűnik. vigyázni kell, mert az álmok megvalósulnak.