Maglódi újság: „Egy abszurd humorban járatos pasas”

2010. 09. 01.

Érdekes, hogy ebben az országban a rockzenét művelni évtizedekig nem volt rangos tevékenység, aztán végre rájöttek, hogy ott is vannak kiváló alkotások. Ehhez hasonlóan ma a színvonalas humorral sem tudnak mit kezdeni véli Dolák-Saly Róbert, a humorista, zenész, író a múlt hónapban Maglódon lépett fel, a L’art pour l’art Társulat tagja ebből az alkalomból nyilatkozott lapunknak.

Dolák-Saly Róbert: Mindig általános érvényű dolgok foglalkoztattak.

„(...) Én tényleg nem szoktam „lemenni” gügyébe, ami ugye a gyerekműsorok előadóinál sokszor tapasztalható...”

Hazudnék, ha erre a kérdésre elkezdeném sorolni Maglód szépséges tájrészleteit, hiszen az igazság az, hogy amikor a városba értem, a JPS-emet néztem, miközben a menedzserem próbált eligazítani telefonon. Annyi viszont kiderült számomra, hogy sok a fa, és kedvesek az emberek.

A L'art pour l'art talán kevesebbet szerepel a nagy tévécsatornákon, mint korábban. Mi lehet ennek az oka?

Helyesbítenék: nem kevesebbet, hanem egyáltalán nem szerepelünk aktuális műsorokkal, csak ismétlések mennek különböző csatornákon. Mint ahogy ezt már olyan sokszor elmondtam, ez nem rajtunk múlik, hanem a televíziók felelős embereinek a döntésén. Annyit elárulhatok, hogy ennek ellenére szerencsére bárhol, bármelyik színházban megjelenünk, a nézőtér tele van. Én csak a nézőket sajnálom, akik – elmondásuk szerint – az interneten kénytelenek felkutatni a régi dolgainkat, pedig szívesen látnák új jeleneteinket, dalainkat is, amikből elég sok összegyűlt az elmúlt évtizedben, amióta nem készíthettünk műsorokat a képernyőre.

Milyen gyakran lép fel a társulat, és napjainkban általában milyen közönséget vonz?

A fellépések gyakoriságát meg lehet tekinteni a honlapjainkon. Általában másfél évenként mutatunk be új színházi esteket, így nemsokára aktuális lesz egy új előadás megírása. A tavaly tavasszal bemutatott programunkat már többször is eljátszottuk az ország nagyszínházaiban, szabadtéri rendezvényein, így ilyenkor már a következőn törjük a fejünket. A közönség nálunk teljesen vegyes összetételű. Mindenféle korosztály jelen van, a gyerekektől az idősebbekig, mindenki, aki kedveli azt a speciális stílust, amit a L’art pour l’art tett népszerűvé újra itthon.

Az Anyám tyúk, avagy az ember tragédia előadás koncepciója miben különbözik a korábbi L'art pour l'art műsoroktól?

Abban, hogy ez egy új est az előzőekhez képest, vagyis új jeleneteket láthat a közönség. Arra nagyon szoktunk ügyelni, hogy nehogy ugyanazt az estet játsszuk el egy másik címmel, mint amit legutóbb, mert azt észrevenné a közönség. És ha már itt tartunk, az már előfordult velünk, és lesz is olyan, hogy feldolgozunk egy régebbi produkciónkat. De mi azt is úgy szoktuk csinálni, hogy telis-tele van új dolgokkal, aminek a közönség persze örül. Megkülönböztetném az előbbiektől az ún. válogatásműsorainkat, amelyek általában hasonló műsorszámokból állnak, de ezeket nem szoktuk új színházi estként meghirdetni, hanem alkalmi válogatásműsorként. Persze aki minket ismer, az tudja, hogy soha sincs két egyforma L’art pour l’art előadás. Úgyhogy ilyen értelemben játszhatnánk mindig ugyanazt, de mégsem tesszük.

Idén még hol láthatók?

Törzshelyünkön, a Budapest Bábszínházban több előadás is lesz, aztán Sopronban, és a pécsi Nemzeti Színházban is fellépünk. Ezekről a társulati és a saját honlapom mindig tájékoztatást ad. Tervezzük továbbá az Anyám tyúk-előadás képi rögzítését is.

Önálló előadásairól mit lehet tudni? Könyvei milyen szerepet játszanak e fellépéseken?

Az Agyatlantisz című könyvem megjelenése apropóján lett egy hasonló című előadásom, amit itt-ott már bemutattam. Ebben meghívott vendégemmel, Pethő Zsolttal előadunk olyan jeleneteket, amelyek a könyvben szerepelnek, nem beszélve a dalokról, amelyek szövege megtalálhatók a kötetben is. Egyébként egyelőre a társulati munkák mellett eddig nem helyeztem hangsúlyt a szóló megnyilvánulásokra. Ha lesz ilyen, akkor azt a weboldalamon úgyis olvasni lehet, meg különböző fórumokon is beszámolok róla.

Köteteit kiknek és miért ajánlja?

A köteteimet általában a rokonaimnak ajánlom, de volt már olyan is, hogy a saját emlékemnek dedikáltam. Ez persze nem jó koncepció, mert ha csak a rokonaim és én vennénk meg a könyveimet, akkor bizony elég kevés fogyna belőlük. Szerencsére az olvasóközönség nem haragudott meg, és ennek ellenére megvásárolta a könyveket, így például, a második kiadású Agyatlantisz és a régebbi, hetedik kiadást megért Madáretető az első két helyezett az egyik legnagyobb könyvterjesztői hálózat honlapján, a humor kategóriában.

Ír-e mostanában abszurd dalokat? Hazai állapotaink, az örök emberi tulajdonságok vagy egyebek adnak ihletet az ilyen szerzeményekhez?

Természetesen mindig születnek új abszurd dalok, a következő színházi estünkhöz is írni fogok hasonlókat. A dalaim szövegét sosem az aktuális, hazai események ihletik. Mindig általános érvényű dolgok foglalkoztattak. Ez talán hasznos abban az értelemben is, hogy a dalok meghallgathatók majd sok-sok év múlva, amikor már egészen más lesz a helyzet ebben a térségben, feltéve, ha a nyelvünk még létezik akkor.

Gyerekeknek adott koncertjei – ha lehet mondani – mitől sajátosak ezen a műfajon belül?

A gyerekeknek írt műsoromra, ahogy a saját előadásokra sem fektettem túl sok hangsúlyt az elmúlt években a társulati teendők miatt. Sokan azt sem tudják, hogy egyáltalán írtam gyerekeknek szóló dalokat. De egy adott helyszínen bele-belecsempészek egy-két gyerekdalt a felnőtt előadásaimba, ha sok gyereket látok a nézőtéren. Ugyanakkor azért aktuális a kérdés, mert tervezek gyereklemezt is kiadni, és saját, felnőtt lemezt is, amiket koncertek is követnének.

Hogy mitől sajátosak a gyerekkoncertjeim? Talán attól, hogy egy abszurd humorban járatos pasas adja elő őket. Én tényleg nem szoktam „lemenni” gügyébe, ami ugye a gyerekműsorok előadóinál sokszor tapasztalható. Szerencsére van egy olyan nemzetközi gyerek- és felnőttnyelv, amely mindenkit szórakoztat, és ez a humor nyelve. Így szándékom szerint egyszerre két előadást adok, egyet a gyerekeknek és párhuzamosan egyet a felnőtteknek is.

Honlapján az olvasható: „itt nem található politika, világ-, nemzet-, élet- és lélekmentő jó tanácsok, valamint horoszkóp”. Jó ideig viszont publikált a Magyar Nemzetben a Hétvégi Magazinban. Miért szakadt ennek vége? És közéleti mondanivalóját valamiképpen kifejti „komolyabb” módon is mostanság?

A fent nevezett lap régi munkatársa, Fehér Béla író kért meg közel tíz éve, hogy a hétvégi, irodalmi rovatba adjak abszurd írásokat. Ezekben természetesen soha semmilyen politikai utalás nem volt, amit az általam képviselt műfaj is garantál. Az írások nagyjából addig jelentek meg, amíg említett barátom ott dolgozott. A polcomon van egy Karinthyról szóló kötet, melynek címe: A humor a teljes igazság. Én azt gondolom, hogy a lehető legkomolyabb mondanivalómat már kifejtettem az abszurd humor keretein belül. Érdekes, hogy ebben az országban a rockzenét művelni évtizedekig nem volt rangos tevékenység, aztán végre rájöttek, hogy ott is vannak kiváló alkotások.

Ehhez hasonlóan ma a színvonalas humorral sem tudnak mit kezdeni. Van olyan „komoly” lap, ahol egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor írtak rólunk az elmúlt 24 év alatt. De hogy mondjak egy másik példát is, nincsenek megbecsülve például a gyerekeknek szóló dalok, versek, könyvek sem, még ha azok magas színvonalúak is. Az én agyamban nincs ilyen előítélet, sőt, tudom, hogy ez helytelen, rossz gyakorlat.

Ha egy kívánsága lehetne Magyarországgal kapcsolatban, mi lenne az?

Én mindig az emberekkel, a közönséggel voltam kapcsolatban, pontosabban nagyon jó, baráti kapcsolatban, de „Magyarországgal” még beszélő viszonyban sem. Így fölösleges lenne jártatni a számat. Eszembe jut egy régi Bródy-szöveg: „Ha túl sok a szöveg, azt nem szeretem / Légy egy napra a kedvesem.” A hazai politikában és közéletben folyamatosan az az érzésem, hogy a „vissza a gyökerekhez” tendenciát erőltetik. Erről meg egy másik Bródy-szöveg ugrik be: „Virágok közt veled lenni / Tudom szép volna kedvesem / Virág sincsen, te sem vagy már / Miért hagytuk, hogy így legyen.”

2011-ben készül valamilyen speciális produkcióval, akár önállóan, akár alkotótársaival?

Igen, ahogy említettem, a társulat elkészíti majd a jövő évben bemutatandó új előadását. Terveim szerint én is készülök ezzel-azzal, de nem szeretném előre kikotyogni, mert ha nem készülnék el, számon lehet kérni rajtam. Egyébként mindenkinek ajánlom az Anyám tyúk, avagy az ember tragédia című estünket megnézésre, amíg még játsszuk, mert sokan utólag ébrednek fel, és sajnálják, hogy kihagytak egy jó l’art pour l’art darabot.

Zsolnay Csongor