Kurir: Legfőbb zsűri: a közönség

1998. 04. 05.

Mondhatnánk, hogy a kávéházazás mint műfaj kihalt. Pedig eme időtöltésnek valójában nem is a kávéház a lényege, hanem a csevej - például az Átrium Hyatt Terasz kávézójában. Dolák-Saly Róberttel, a L'art pour l'art Társulat tagjával két - betegség miatt elmaradt, de a jövő hónap elején műsorra kerülő - jótékonynak szánt Winnetou-est kapcsán beszélünk, melynek bevételét és a közreműködők honoráriumát a Tűzoltó utcai gyermekklinika számlájára utalják át.

Úgy tudom, ön dolgozott a Tűzoltó utcai gyermekklinikán.

Így van.

És milyen minőségben ténykedett ott?

Gépírónőként.

Ez meg hogyan történt?

Tulajdonképpen gépírónőt kerestek, nekem pedig kellett egy fal állás, különben közveszélyes munkakerülő lettem volna. Aztán kiderült, hogy engem azért vesznek fel, mert a titkárnő, akit kipróbáltak, rengeteget beszélt. Mivel keveset kellett írni, nagyobb erény volt az, hogy én nem pletykázom és nem beszélgetek, ráadásul, mivel csak pötyögtettem a gépen, ezzel is csekély zajt csaptam. Később rájöttek, hogy én mellékesen biológia-rajz szakos tanár vagyok, és akkor hirtelen megváltozott a státusom: a professzornak meg a többi orvosnak a disszertációikhoz biológiai, genetikai tárgyú ábrákat készítettem.

Innen van tehát az a kapcsolat, amiért a jótékonysági estjük bevételét ennek a klinikának akarják átutalni.

Persze.

Ilyen módon tehát mindenképp kötődik a gyerekekhez?

Ilyen módon is. Tanítottam is, gyerekműsorokat is csináltam, sőt van egy nevelt lányom.

Azért kérdeztem, mert még mindig nem ült el az a vita, amely a 13 esztendős kislány terhességének megszakítása körül kipattant, s az eseten túl a magzat, illetve az anya jogai körül forgott.

Amikor ezt a hírt hallottam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy olyan világban élünk, ahol mások döntenek arról, hogy az ember mit kezdjen a saját magzatával. Úgy gondolom, ez mutatja azt a betegséget, ami erre a társadalomra jellemző. A másik hozzáfűznivalóm pedig az, hogy miért kell ezt nekem hallgatni vagy olvasni? Miért kell az embereknek ezen rágódniuk? Ez pedig a másik tanulságos kérdés, amire én a magam részéről nem is szeretnék válaszolni.

Akkor evezzünk más vizekre: a L'art pour l'art Társulat átalakulása utáni helyzetre.

A L'art pour l'art Társulat négy főről három főre duzzadt. Pethő Zsolt nagyszerű választás volt, a sajtó és a közönség visszajelzései egyértelműen pozitívak. Amikor készültünk az első estre, mi tudtuk, hogy nincs probléma, mert lényegében a szerzők maradtak a társulatban, viszont azt is tudtuk, az előadás az a produktum, amely alapján a külvilág megítéli műsorunkat. Így aztán egy részről a sajtó nemegyszer írt úgy rólunk, hogy a már nagyjából elveszettnek hitt társulat milyen szenzációs estet hozott létre. Más részről pedig a közönség reakciói is nagyon jók. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy a Pethõ Zsoltot eddig helyettesítették.

Tehát nem estek ki, hogy úgy mondjam, a humorköztudatból. Ezt példázza az is, hogy meghívták önt a humorfesztivál zsűrijébe. Miként történt?

Felhívott Farkasházy Tivadar, és azt a megtisztelő kérdést tette fel, hogy vállalnám-e a mostani humorfesztivál egyik zsűritagjának a szerepét. Nagy örömmel vállaltam, tekintettel arra, mindig is fontosnak éreztem, hogy a tehetség kerüljön előtérbe, és az utánpótlás olyanok közül kerüljön ki, akik méltók arra.

Volt arról szó, hogy Farkasházy miért gondolt önre?

Azt mondta, szeretné, ha az abszurd humor is képviseltetve lenne. Ráadásul nagyon nem hátrány az, hogy zenész is vagyok, hiszen zenés produkciók is lesznek. A másik fő indoka az volt, hogy a zsűriben is legyen frissítés.

Mit tenne, ha lenne egy ilyen vetélkedő azoknak, akik már a pályán vannak?

El kell mondjam, hogy biztosan zavarban lennék. Mint ahogy az máig sem mellékes számomra, hogy a legfőbb zsűri, a közönség nap mint nap hogyan reagál arra, amit csinálok. A nézők reakciói fontosabbak mint az, amit a zsűri mond. Hiába próbálnánk mi valakit nyomatni vagy esetleg méltatlanul háttérbe húzni, a közönség úgyis ki fogja válogatni azokat, akik neki tetszenek.

A humorfesztivál közönség előtt zajlik. Befolyásolja önt a publikum reagálása?

Határozottan. Egyszerűen azért, mert a saját produkcióink is egyebek mellett úgy mérettetnek meg, hogy figyeljük a közönség reakcióit.

Bányai György