Képes Ifjúság (Vajdaság): Tíz – húszévesek leszünk jövőre

2005. 11. 16.

Lehet, újdonsággal szolgálok néhány olvasónak, de a Sziget nem csak zenei fesztivál. Ha azt mondom, hogy van minden, nem túlzok. A programot már hagyományszerűen, évről-évre színesítik különböző humoros előadások, köztük a L’art pour l’art Társulat fellépése is, nem különben performanszok is. Sajnos, az előbbiről sátorverés miatt lemaradtam, ám ezért kétszeres elszántsággal mentem Dolák-Saly Róbert önálló fellépésére, ami után sikerült pár szót váltanom Magyarország legismertebb „öregemberével”, Besenyő tatával.

A L’art pour l’art köszöni szépen, jól van, jól érzi magát. Teljes mértékben aktívak vagyunk, fel is szoktunk lépni, emellett azért gyakran tartózkodunk otthon is (ha-ha). Ami még említésre méltó, hogy a társulat jövő év elején mutatja be a tizedik színházi előadását, ami egyben a tíz-húszéves jubileumunk megkoronázása is. Ez annyit jelent, hogy a régi formáció lesz húszéves, az új pedig tíz. A jubileumra tervezünk egy külön válogatás-előadást is.

Már tudni, hol lesz a bemutató?

Ezen még agyalunk, annyi azonban bizonyos, hogy a színházi előadásainkat változatlanul, szokásunkhoz híven a Budapesti Bábszínházban fogjuk folytatni. Viszont a jubileumi előadás helyszíne bizonytalan, mivel a szervezés még folyamatban van.

Cédétek jelent meg az utóbbi időben?

Nem, körülbelül négy éve nem adtunk ki cédét. Hogy őszinte legyek, már egy kicsit besokalltunk a cédéletöltésektől, -másolásoktól, s emiatt a lemezkészítéstől is elment a kedvünk. Ám lehet, hogy jövőre már megjön, ezt még megbeszéljük.

A vizuális médiából, a tévéből eltűntetek, miért?

Ennek két oka van. Elsősorban a mostani média nem kedvez a L’art pour l’artnak. A társulat saját magát visszaszorította abba az underground pozícióba, amelyből indult, és amelyben volt. Azért hozzáfűzném, hogy mi így nagyon jól érezzük magunkat, ahol fellépünk, ott teltház van, úgyhogy panaszra semmi okunk. Másodsorban nem vagyunk hajlandóak részt venni egy olyan jellegű dologban, ami olyan elvárásokat táplál irányunkba, amihez nincs kedvünk. Úgy tűnik, ki kell várnunk azt az időszakot, amikor olyan műsorra kérnek fel bennünket, ami nem kíván művészi kompromisszumot tőlünk, s amit a mi értékrendszerünk szerint tudunk megvalósítani. Akkor jelen leszünk, addig nem.

Hogyan lépsz fel gyakrabban: szólóban vagy a társulattal?

Ezt az időszak válogatja. Nyáron viszonylag kevés az azon szabadtéri színpadok száma, ahol a L’art pour l’art fel tud lépni, emiatt gyakran adok szóló műsorokat is. Ám ősszel, amikor beindul az idény, már gyakrabban láthat minket együtt a közönség.

Neked mint a művészetek több ágában is tevékenykedő művésznek kik a kedvenceid?

A dalszövegek szempontjából, ha rockról beszélünk, mindenféleképpen Bródy János az, aki számomra meghatározó volt. Ami a klasszikus költészetet illeti, József Attila, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós mondhatók kedvencnek. A rockzene terén, hogy csak itthon maradjunk, például az Illés zenekar, rajtuk nőttem fel, s személyes megítélésem szerint ők voltak a legjobbak. A szigetes koncertjükre is ezért jöttem ki.

Nem unod még Boborján és az öreg Besenyő szerepét?

Azt hiszem, így minden kreatív művésztől meg lehetne kérdezni, hogy unja-e, amit létrehozott. Én örülök, hogy megformáltam e két figurát, de még nagyon sok mindent csináltam, csinálok emellett. Nem ez az egyedüli dolog, ami kitölti az életem. Könyveket, dalszöveget írok, zenét szerzek, énekelek, előadóművész vagyok, miközben színész is, jeleneteket kreálok, komolyabb hangvételű rocklemezt, gyereklemezt is írtam, a gyerekelőadásommal járom az országot, televíziós műsorokban is kipróbáltam magam, jól néznék ki, ha unnám mindezt.

Saját cédéd jelent már meg?

Igen, Őskor címmel, illetve Láthatatlan ég címmel egy bakelit lemez. Az Őskor annak a Láthatatlan ég-lemeznek volt a bővebb CD-változata, amely elnyerte az Emerton és az Arany Zsiráf-díjat is. A gyereklemezem, a Nem ér a nevem, káposzta a fejem című pedig az év gyereklemeze lett 1989-ben. Írok még párat, s majd meglátjuk, azok mit fognak nyerni (ha-ha).

Mi volt az utolsó könyv, amit olvastál?

Általában nem egy könyvet olvasok, hanem többet párhuzamosan, azok közül is elsősorban tudományosakat. Jelenleg Stephen Hawking a Világegyetem dióhéjban című könyvét nyúzom harmadszorra. Nemrég az Ember tragédiáját olvastam el újra valamilyen oknál fogva, valamint Czeizel Endrének a Karinthy családról szóló genetikai elemző könyvét, ja, és most fejeztem be Sting önéletrajzi kötetét.

Vígi László