Keresés
Hol vagyok: dolak.hu > Média > Cikkek > Cikkarchívum

Hölgyvilág: 1980-ban lettem tehetséges

2009. 12. 03.

Azt mondja Dolák-Saly Róbert, hogy ő tulajdonképpen és bizonyos értelemben macska. De hogy mi minden volt korábban! Tanár, gépírónő, tehetséges zenész.

Az ember zavarban van, ha meg akarja fogalmazni, hogy ki is Dolák Saly Róbert. Legtöbbször Pandacsöki Boborján, azaz egy vizsla és egy hároméves gyermek keveréke. Olykor Parittya Setét Antal, aki kutyasétáltatás után véletlenül egy szinttel lejjebb ment „haza”, de ez senkinek nem tűnt fel. Öreg kora ellenére nem mulasztja el a kísérletet, fölszedni Besenyő István szeretőjét, Kancácskát. Máskor viszont Naftalin Ernő, zsíros haját oldalra fésüli, egy számmal nagyobb kötött pulóvert hord. Néha azonban Leopold, képregények raccsolós narrátora. Többek között ez mind, és nemcsak egykor, de ma is, hétről hétre, előadásról, előadásra rendületlen sikerrel.

Biológia-rajz szakos tanár

Na most, meg lehet próbálni komoly interjút is készíteni vele, de humoristáról lévén szó, komolytalan lenne a dolog. Egy komoly interjúban például nem lehetne leírni, amit mond. Ilyeneket például: „Győrött születtem, Dunaújvárosban jártam iskolába, de Budapesten érettségiztem című dalom lényegében leírja a kezdeteket, de kiegészítésként megjegyezném, hogy Zalaegerszegen is hosszú éveket töltöttem éléssel. Az egri tanárképző főiskolát biológia-rajz szakon végeztem el, a szegedi egyetem biológia szakát viszont csak elkezdtem, de meggondoltam magam. Ami viszont arra jó, hogy utólag hencegjek vele. – Tényleg csupán arra? – Nem. Például tanítottam is a biológiát. De ez nem hangzik olyan jól.”

Kétujjas gépírónő – Egyébként valóban nomád gyermekkorom volt – mondja, s közben előre-hátra dől a fotelban, mintha nyugtalan lenne. – Folyton költöztünk, úgyhogy általában két-háromévente iskolát váltottam. Édesapámat, aki mérnökként utakat, hidakat tervezett, tizenkét éves koromban veszítettem el. Ezután édesanyámmal állandóan vándoroltunk városról városra, és egy-egy városon belül is többször költöztünk, ha mindent összeszámolok, körülbelül húsz lakásban éltem. Mire sikerült eljutnunk a fővárosba. A Mester utcában laktunk egy körgangos házban, négyes társbérletben. Ott valaki mindig ordibált, ha a gitáromat a kezembe vettem. Arról már nem is beszélek, mi volt akkor, amikor megpengettem.

Milyen évet írunk?

A hetvenes évek vége felé járunk, akkoriban kezdődött a zenei pályafutásom. 1977-ben például én voltam az Omega egyszemélyes elő zenekara.

Aztán 1980-ban megnyerted az MTV könnyűzenei műsora, a Pulzus tehetségkutató versenyét.

Igen. Emlékszem, akkor lettem tehetséges. De ebből sehogy sem lehetett megélni. Úgyhogy négyórás gépírónői állást vállaltam a Tűzoltó utcai gyerekklinikán. Ez azért volt jó, mert három percre volt a munkahelyem, és leszálltak rólam a rendőrök. Akkoriban ugyanis mindenkinek dolgoznia kellett. Papíron legalábbis. Különben elítélték közveszélyes munkakerülésért. Én tehát dolgoztam, kezdetben két ujjas gépírónőként, később előbbre léptem és biológiai ábrákat rajzoltam. De főleg zenéltem. 1983-ban például az első kislemezem (Az első c. dallal) a Hungaroton lemezkiadó szaklapjának 48-as sikerlistáján az utolsó, a 48. volt.

Besenyő Anti bácsi

Aztán még született egy csomó dal meg lemez, és az egyik alapítója voltál a L’art pour l’art Társulatnak.

Igen 1986 elején összeállt az abszurd társulat első verziója.

Ez az együttműködés olyan jól sikerült, hogy, azóta se bírjátok abbahagyni.

Mit tegyünk, hatalmas a rajongótáborunk – mondja, azzal a speciális kommunikációs technikával, amiről soha nem lehet biztosan tudni, hogy komolyan beszél-e, vagy hülyéskedik. – A L'art pour l'art Társulat mindenféle támogatás nélkül húsz éve a csúcson van. Estéről estére megtöltjük a színházakat országszerte. Ez azért nagyon jó dolog, mert ki tudom fizetni a villanyszámlát, ráadásul a mérgemet is le tudom vezetni a színpadon. Kiírom, kijátszom, kibohóckodom magamból, és akkor jól vagyok.

Családod?

Persze, hogy nem mondok róluk semmit. Ezt te majd nem hagyod. Ezért csináljuk úgy, hogy megkérdezed a következőt: új könyvedet Adrinak és Dorkának ajánlod.

Új könyvedet kedves Adrinak és Dorkának ajánlod, miért?

Mert a párom, Adri nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg. Ha az ember ír, akkor reggeltől estig, meg estétől reggelig csak ír, meg rajzol, és nem eszik, meg az éléssel úgy általában keveset foglalkozik. Néha elmegy fellépni, de az se túl családias program. Pedig már gyereke is van.

Ő Dorka.

Kétéves és elég intenzíven aranyos. Ez így jó?

Hogyne. Még csak annyit, hogy tulajdonképpen, miért is vagy macska?

Az olyan politikai dolog. Ne beszéljünk róla. Inkább írjuk le a végére, hogy sikerült egy nagyon jó könyvet írnom, ami az Európa Könyvkiadónál jelent meg, és már kapható.

D.K.

DOLÁK-SALY, AZ IDŐUTAZÓ

Dolák-Saly Róbert legújabb könyve az Agyatlantisz avagy az ember tragédia a Madáretető folytatása. Helyesebben az előzménye. A Madáretető arról szól, hogy egy bizonyos elsüllyedt kontinens, az Agyatlantisz kutatása során a régészek a távoli jövőben felbecsülhetetlen dokumentumok birtokába jutnak: három épen maradt napilapszám kerül a kezükbe Kr. e. 2002-ből. A lapszámok belföldi és külföldi tudósításokat, riportokat, ételrecepteket, rendőrségi- és sporthíreket, divatot, mesét, képregényt, apróhirdetést, horoszkópot tartalmaznak – az agyatlanság végső határáig.

Az új könyv, ami úgyszintén gyilkos bulvárparódia, szintén az ősi szigetvilágon játszódik, az Óperenciás-tengeren túl, valahol a komédia és a tragédia határvidékén. Agyatlantisz éghajlata abszurdba hajlik. Morbid légköri frontok uralják. Lakossága fokozott koponyaűri nyomásnak van kitéve, következésképpen az idők során szétesett kontinensen az általános agyi keringés folyamatosan károsodik. Egy időutazás során a szerző, vagyis Dolák-Saly Róbert erre a szigetcsoportra tér vissza.

Kapcsolódó anyagok

CikkekCikkarchívum

Kapcsolódó linkek

Agyatlantisz
Powered by Gothic
© 2009 Deepskeye Systems -

Dolák-Saly Róbert honlapja