Keresés
Hol vagyok: dolak.hu > Média > Cikkek > Cikkarchívum

Hajdú Bihari Napló: "Boborjánt akarjuk"

1996. 06. 25.

Az átütő népszerűséget kétségtelenül a Besenyő családnak köszönheti. A pilótasapkás nagypapa vagy Pandacsöki Boborján ma már az egész országban fogalom, a Lila liba című slágere naponta elhangzik valamelyik rádióadón. Azt már kevesebben tudják, hogy Dolák-Saly Róbert komolyabb hangvételű dalokat is énekel. Olyanokat, amit a nemrég megjelent Őskor című nagylemezén hallhatunk. De ne szaladjunk ennyire előre…

Az Omega együttes sikereinek a csúcsán gondolt egy merészet, és ismeretlen gitáros-énekes fiatalembert állított ki a színpadra "előzenekarnak". Mikor is volt ez?

Az idejét ki sem merem mondani… Félemeletesen régen, 1976-ban. Húsz éve.

Hogyan került Dolák-Saly Róbert Kóbor Jánosék elé?

Egy közös ismerősünk közbenjárásával megkerestem Benkő Lászlót, és megmutattam néhány dalomat. Néhány nappal később visszahívott, hogy tetszenek a dalok, és elvisz az Omega együttes turnéjára.

Megrémültél ettől a nagy lehetőségtől?

A szívinfarktus környékezett, mikor először kiálltam 3000 ember elé.

Viszont elindult egy sikerszéria...

A következő nagy lépés a Pulzus tehetségkutató verseny volt 1980-ban, ahol a szólisták kategóriájában első díjat kaptam, majd bemutatkozhattam a hasonló című televízió műsorban. Egy évvel később szerepeltem a Táncdalfesztiválon is, amit nem nyertem meg.

Az a stílus, amit te játszottál, játszol, igazából mégsem vált tömegzenévé.

Tisztában voltam vele, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. De nekem mindig lényegesebb volt, hogy mit érzek belül… Ha úgy tetszik, a nehezebb utat választottam, ezért nem is sikerült betörnöm az élvonalba.

Miből éltél ebben az időszakban?

Egyrészt tanítottam - biológia-rajz szakos tanár vagyok -, másrészt részt vettem különböző zenei megmozdulásokon, gitároztam Koncz Zsuzsa turnéján, de készítettem gyerekműsorokat is.

Lassan elérkeztünk 1986-hoz, amikor megalakult a L'art pour l'art Társulat.

Laár Andrást és Galla Miklóst korábbról már jól ismertem. Mikor elvállaltam a részvételt, nem igazán tudtam, mibe csöppenek. Eredetileg úgy volt, csak elénekelek néhány dalt a produkcióban, de rájöttünk, hogy a humor mellé nem illenek az én komoly számaim, változtatni kellett az elképzeléseken.

Volt valamiféle rutinod a színészkedésben?

A hetvenes évek közepén kétszer is jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára - mindkét alkalommal kirúgtak. Szóval érdekelt ez a világ. Miután mindig közel állt hozzám az abszurd humor, viszonylag zökkenőmentesen beépültem a társulatba.

Olyannyira, hogy már évek óta eseményszámba mennek a társaság fellépései. Nem tartasz attól, hogy ez a túl nagy siker károsan hathat az Őskor című lemezedre? Például, mikor koncerteken is énekled majd az új dalokat, valaki bekiált, hogy "Boborjánt akarjuk!"

Ha megkezdődnek az élő bemutatók, elképzelhető, hogy lesznek ilyen incidensek. Sajnos az emberek egy része figyelmetlen és nem igazán cizellált. Ha valaki azonosítja az előadót, a színészt a szerepével, nos, arról az emberről azt gondolom, nem elég okos. Ez viszont nem az én problémám. Az mindenesetre hangsúlyozottan jelezve lesz a plakáton, ha csak az Őskor lemezt mutatom be.

Váradi Ferenc

Kapcsolódó anyagok

CikkekCikkarchívum
LemezekŐskor
Powered by Gothic
© 2009 Deepskeye Systems -

Dolák-Saly Róbert honlapja