Észak Magyarország: „Az élőzene gyakorlatilag megszűnt”

1999. 07. 07.

Dolák-Saly Róbertnek már sikerült megbékélnie a „hülye dalaival”

Miskolc (ÉM) - A L'art pour l'art Társulat miskolci vendégszereplése előtt a Diósgyőri várban Dolák-Saly Róberttel, a négyesfogat egyik alapítótagjával (másik is már csak egy van a kvartettben) természetesen sok mindenről beszélgettünk, de leginkább a csapatról nem.

Az 1981-es táncdalfesztiválon Bornai Tibor, a KFT együttes billentyűse két előadót is megajándékozott egy-egy dallal: Ács Enikőt és Dolák-Saly Róbertet...

1980-ban a KFT valamelyik elődtársulata a KÖJÁL-ban próbált, ahol nekünk éppen volt egy country-zenekarunk. Összetalálkoztunk, elkezdtünk beszélgetni, és egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy kapkodjuk ki egymás szájából a szavakat. Abszolút egymásra voltunk hangolódva, tökéletesen egyezett a zenei ízlésvilágunk. Laár akkor szólt Bornainak, hogy "ezt a srácot jegyezzük meg". Nem felejtettek el.

Egy idő után megalakult a DSR Band, majd elmúlt, azóta pedig két kivétellel elég nagy a csend.

1995-ben jelent meg az Őskor címû lemezem tizennyolc dallal, ami felölelte azokat a megnyilvánulásokat, amelyeket a nyolcvanas években elkövettem. A csendre pedig csak annyit tudok mondani, lemezgyárak által soha nem voltam elkényeztetve. Akkoriban nem adták ki a zenéimet, amit meg ma zenének neveznek, az nem az.

Megszűnt a zene?

Az élőzene gyakorlatilag megszűnt. A rádiónak és a televíziónak sikerült lezüllesztenie a kultúrát, hiszen teljesen letörölték a játszandók listájáról mindazt, amit még értékként tisztelhettünk. Sajnálom a mostani fiatal nemzedéket és a miénket is. Magunkat azért, mert hovatovább nincs mit hallgatnunk, őket meg azért, mert azt hiszik, zene, amit hallgatnak. Pedig nem.

Egy időben divat volt a visszatérés. Nincs még tervben a DSR Band újjáélesztése?

Az nincs, mert én már nem az vagyok itt a kilencvenes évek végén, aki azokat a dalokat megírta. Azon viszont erőteljesen töröm a fejem, hogy egy mixatúrát létrehozzak az akkori és a mostani zenei világomból. Már a társak is megvannak, akikkel színpadra állnék. Csak az a bökkenő, hogy nem tudom, kellene-e ez valakinek, mert az zene lenne, és az már baj. De ha a társulat helyzete stabilizálódik, akkor nincs kizárva, hogy egy éven belül zenészként is pódiumra lépek.

Addig maradnak a "hülye dalok"?

Ma már ezt is kicsit másként látom. A folyamat úgy zajlik, hogy írunk egy jó zenét, és addig agyalunk, amíg szövegben valami eszméletlen képtelenséget nem társítunk hozzá. Egy ideig sajnáltam is a zenéimet, mert úgy éreztem, ez a sok hülyeség méltatlan a muzsikámhoz, de aztán rájöttem - ahogy Karinthy írta -, hogy a humor a teljes igazság, azóta békében élek A három testőr és a jetivel meg a többi dalommal.

Bánhegyi Gábor